egy kis hangulatvakkogás
(csak hang)
Brunei mély nyomokat hagyott bennem, legfőképp a longhouse és azok a csupaszív emberek, akik benne laknak. Ha valaki arra keveredne netán, muszáj meglátogatnia őket!
Csak hogy tiszta legyen ez a Borneó dolog, itt egy térkép. Ez a világ harmadik legnagyobb szigete, területén három ország osztozik: Indonézia, Malájzia és Brunei. Malájziának két tartománya is van itt, és ha az egyikből át akarsz jutni a másikba (és nincs egy valag pénzed), akkor (szerencsére) át kell utazz Bruneien.
Minket viszont visszavárt Malájzia, Sarawak tartomány. Itt aztán lehet tobzódni a nemzeti parkok között, van raffléziás, búvárkodós, barlangos, vízeséses, orángutános. Kiválasztottunk párat, rögtön az első, a Lambir Hills park elég közel esik a határhoz, így estére oda is értünk és lesátraztunk egy tóparton. Éjszaka valami különös békalény vakkogott nekünk, néha olyan hanglejtéssel, mintha kérdezne, máskor meg egyszerűen csak nagyon mondta. Reggel bevetettük magunkat az erdőbe, ahol lépten nyomon vízesésekbe botlottunk, egyik frissítőbb, mint a másik. Találtunk egy szörnyen magas fatornyot is, egy hatalmas törzsre építették rá a kilátót. Tériszonyosként elmondhatom, hogy gyomorforgató volt felmenni. Aztán fentről megláttam egy kettétört tilos a belépés táblát…hát jól eldugták mondhatom. De túléltük. Nem mentünk sokat ebben a parkban, csak egy kis vízesés körutat, délután pedig továbbindultunk a Niah Caves-hez.
a félelmetes tree tower, bár itt nem is látszik mennyire para
Itt, mivel az erdőt víz borítja egy kispallózott kis út vezet el a barlangokhoz. Körülötted a mocorgó erdő, gyíkok, békák, színpompás madarak, a majmokat csak hallani véltük. Korán reggel a legjobb erre, bár turisták tekintetében elmondhatom, hogy egyáltalán nincs zsúfoltság, kicsit sem kell tolakodni. A barlangok előtt sikerült a titkos utat megfejtve átjutnunk egy kis helyi faluba, ahol két óriási longhouse is van, na de a Bruneit nem verik, csak hosszúságban…
titkos út a mocsaras vízben a faluhoz vezet
falunyi ember a két longhouseban
Két barlang is van ebben a parkban, és mindkettő meghatározó régészeti szempontból, ugyanis kiemelkedően fontos leleteket találtak itt: Dél-Kelet Ázsia legrégebbi emberi maradványait és használati tárgyait. A legérdekesebbek a halotti hajók voltak, amibe az emberi maradványokat helyezték, hogy így jussanak át a túlvilágra.
a Great Cave szája
kishajók az utolsó transzporthoz
A második barlangban (Painted Cave) több ezer éves barlangrajzokra bukkantak. Mára persze kissé kifakultak a rajzok, de még így is felismerhetőek az emberi és állati figurák, nonfiguratív ábrák és a halotti hajók, amint a lelkeket szállítják. Ez a barlang csak úgy árasztotta magából a végtelen nyugalmat és időtlenséget, nem csoda, hogy temetkezési helynek választották az ősök.
az ásatások máig folytatódnak
ezek az brokkolik voltak a kedvenceim
Az első barlang (Great Cave) ellenben kicsit sem nyugodt, fecskék ezrei zengik tele, és köröznek őrülten a földöntúli formák között. A felszínről helyenként leszűrődő fényben elég szürreálisnak tűnik a tér, olyan amit nem tudsz lefotózni. Na de ne menjünk el így a fecskék mellett, ugyanis igen fontos szerepük van, méghozzá a fészküknek. Évszázadokra visszanyúló tradicionális szakma a fészekszedés és kicsit sem veszélytelen. De megéri, mivel a kínaiak úgy tartják, hogy nagyon egészséges, és nem keveset csengetnek érte. Jelenleg hat darab úgy 25000forintot kóstál, nem semmi. Milyen íze lehet már egy fészeknek??
bekukkant a fény a föld gyomrába
A barlangoktól stoppal busszal eljutottunk Kuchingba, ami a térség kulturális fővárosa. Le is horgonyoztunk hat napra, mert néha jólesik többet maradni egy helyen, főleg egy ilyen hangulatos városban. Na de Kuching külön bejegyzés lesz, nem lehet csak így elintézni.
Van a közelben két park is, ahová kilátogattunk. Tervben volt egy harmadik, ahol láthattunk volna raffléziát, ami a világ legnagyobb virága, de sajnos elnyílt az orrunk előtt. Ájj, csak egy napot várt volna és elcsípjük!... (kb egy hétig virágzik csupán) Na de nem jöhet össze minden.
Helyette kihajóztunk a Bako Nemzeti Parkba, ahol végre valahára rábukkantunk a híres húsevő növénykékre, nem is egy félére. Vigyázz velük, nem viccelnek! Mentünk egy jó kis túrát, hol a dzsungelben, hol a forró nyílt terepen, végül becsoppantunk az eddigi legfrissítőbb és legfurcsább színű vízesésbe. Láttál te már piros vizet?
ezen a reggelen olyan volt, mintha az ég és víz egybeolvadt volna
bejárat Bakoba
a rettegett pitcher plant
szelídebb típus
bálint túl közel merészkedett
lakótelep
háppp!
najó, inkább narancssárga
szőrösebb, mediterrán típus
malacromantika
Oráng Után jelentése „ember a dzsungelből”. Ha Borneón vagy muszáj tartani egy meetinget ezekkel a majmócákkal. Kuchinghoz közel van egy rehabilitációs központ, amit nem úgy kell elképzelni, mint egy állatkertet. A majmok gondozása nagyjából az etetésben merül ki, de az is főképp akkor, amikor nincs gyümölcsszezon. Egy óriási természetes dzsungelben élnek, vannak közöttük teljesen vadak is, és a legtöbb minden nap kétszer előbújik a sűrűből, hogy magához ragadjon egy-két banánt és ananászt. Ott jártunkkor sikerült elcsípni vagy 10 példányt, azt mondják szerencsénk volt, mert megesik, hogy nem dugják ki az orrukat. Jesszus, ezek a lények nagyon hajlékonyak, olyan mintha egy hasból kiállna négy kéz…
hey
ReplyDeletetudom, nem is ismerlek titeket, de nagyon tetszik a blog, szuperjo helyeken jartok es a fotok is nagyon ottvannak...
meg lehet kerdezni, hogy megis mennyit kell osszesporolni egy ilyen utra?
csak ugy nagyjabol..
mondjuk repjegy+egyeb utazas+szallas?
koszi, es tovabbi jo utat, szep helyeket, kepeket!!
az attól függ mik az igényeid, nekünk nem oly nagyok.és eleve a körzetben voltunk így repjegy se kellett ilyen messzire.
ReplyDeleteirj egy mélt ide s nagyjából leírom neked mi mennyi hányóra.
b.
ja, secsnik@yahoo.com
ReplyDelete