Ismét újabb országhoz érkeztünk, a mosolygós Thaiföldre. Sajnos csak villámlátogatásra futotta itt, alig két hetünk maradt, mivel november 1-jére már megvolt a repjegyünk Bangkokból Indiába. Egy csendes tengerparti kisvárost, Prachuap Khiri Khan-t választottuk, hogy itt kipihenhessük Vang Vieng zajait.
Udv Thaifoldon!
A hatart atlepve talaltunk meg egy Buddha Parkot, a vientienivel kb szemben. Ugyanaz a mukso csinalta
sabaidee kaa!
Ez a város érthetetlen módon mentes a turistáktól, pedig minden adottsága megvan ahhoz, hogy egy felkapott hely váljon belőle. Elsősorban ott a tenger, bár nem a legtisztább, de strandból akad bőven, mivel a város egy hármas öbölben terül el. A központban emelkedik a Majomhegy, tetején egy templommal, ahová Kínai Nagyfalra emlékeztető lépcsősor vezet fel. A hegyet nem hiába hívják így, egész egyszerűen megszállták a majmok, bűzölög is minden, mivel a wécét sajnos nem ismerik. Ellenben imádják gyilkolni egymást, őrült módjára rohangálnak fel-alá naphosszat. Délután aztán összegyűlnek a hegy aljában, ahol megkapják a jól megérdemelt uborka és kukorica adagjukat. Persze a kukoricát jobban komálják, meg tudom érteni.
ezt kaptuk fentrol, ime az egyik obol
majom-placc
Akad itt a városban egy másik majomfaj is, de ők kicsit odébb laknak, a két öböl találkozásánál, a katonai támaszpont reptere mellett. Ide csakis járművel lehet bejutni, gyalog nem engednek át a sorompókon, ki érti ezt.. Mi szerencsére bringával érkeztünk és a majmok keresésére indultunk. A félsziget végében ráleltünk egy lépcsősorra, mellette majomszobrok, ígyhát gondoltuk valahol a hegyen lakhatnak. Már jó ideje haladunk felfelé, de sehol egy majom, a lépcsőknek meg se vége se hossza. Aztán egyszer csak mégis elfogytak, de a hegy tetejétől még sehol nem voltunk. Találtunk egy meredek kis ösvényt kötélkapaszkodóval, mentünk hát tovább. Ha majom nem is, valami tuti lesz fent. A kilátás közben egyre fokozódott, alattunk volt már az egész város, mikor végre megpillantottuk a csúcsot, rajta egy apró kis templommal. Azt hiszem ennél jobb nem is várhatott volna, teljesen el voltam ragadtatva! Mikor leértünk a hegyről egyenesen belesétáltunk a majmok fájába, egyszerűen nem is értem idefelé hogy nem tűnt fel, de mindenesetre jobb is így. Ezek jobbfej makik voltak, nem az az agresszív fajta, meg is etettük őket ubival.
kozepen az az aranyos kis hupli a Majom hegy
a masik obol
ees a mesterien odabiggyesztett kis templom
hopp egy majmoca
igazan szembeotloek
ott voltunk fenn, kozben a hold mar igencsak dagad....
Na de nem csak majmozni lehet ebben a városban, akad itt rengeteg látnivaló, tennivaló. Nem messze a központtól van Thaiföld egyik legöregebb fából épült temploma, végtelen nyugalom ül arrafelé a tájon, a templom előtt lótuszok lengedeznek a tóban, egy lépcsősor pedig Buddhákat rejtő barlangba vezet. Elég kísérteties egy hely az. Először egy barlangfalból kifaragott fekvő Buddha fogad a bejáratnál, aztán szép lassan elfogy a fény. Beérsz a barlang belsejébe, újabb fekvő , aztán megfordulsz és majd sokkot kapsz mert ott mered rád egy egész buddhahadsereg szépen sorokba rendezve. Igazán hátborzongató.
lepcso kagylokkal kirakva
jo az alvokaja
a rettegett hadsereg
halaszember
az oblokben tolongnak a hires szinesre festett halaszhajok
halo seged
Túrázni is lehet Prachuapból, közel a dzsungel, és tán olyan helyekre is eljuthatsz, amit nem is reméltél... Egy igen kedves vendégházban szálltunk meg (eddigi egyik kedvencem), tulaja egy már vagy tíz éve itt élő angol fickó thai feleséggel. Ő ajánlotta fel, hogy elvisz egy bringatúrára, de sajnos nem volt elég bringa (lehetett volna még egy, de bonyolult volt), szóval én ezúttal kimaradtam, cserébe kihasználtam a szaggató internetet, nem volt ilyen gyorshoz szerencsénk amióta elhagytuk Magyarországot! Fiú csapat állt így össze, Bálint ment, Gino haverunk (akivel sikeresen összefutottunk megint, őrület) a tulaj Martin és a svéd haverja. Addig-addig bicikliztek a fiúk, míg Bhutanban nem találták magukat, mindezt az útlevelük használata nélkül. Ez igen nagy szó, a tíz éve itt lakó Martin is teljesen odáig volt meg vissza, hogy ezt végre sikerült véghezvinni. Akkor meg végképp elkerekedett a szemük, amikor sétából visszatérve egy csapat bhurmai ácsorgott a biciklik mellett. Mind két fél hasonlóan meg volt lepve, ezek a kis vadászok valószínű akkor láttak először falangot (fehér). Nem kicsit sajnáltam, hogy kimaradtam ebből a kalamajkából…
imhol a bizonyitek!
Ami a thai konyhát illeti, itt aztán volt alkalmunk kipróbálni ezt-azt, mert pont ezekben a napokban tartottak ünnepi bazárt, ahol csak úgy sorakoztak a jobbnál jobb falatok. Volt itt a szöcskétől kezdve a rákgombócon át a vaníliás fánkig minden. Esténként ott tolongtunk mi is és bucira ettük magunkat. A bazár végében pedig ott sorakoztak a pénzelnyelő mulatságok, lufipukkasztás, célbalövés, konzervborítás. Próbálkoztunk-próbálkoztunk, de hát ez sosem úgy van kitalálva, hogy nyerhess…
kostoltuk, roppanos...
hmm, ez mar inkabb fekszik!
bambuszban sult ragados rizs
7bol 7szer talalj lufit! es nekunk mindig csak 6 lett...boszorkanysag
Imádtunk hát Khiri Khanban lenni, de közeledett a telihold és úgy döntöttünk nem szalaszthatjuk el a híres Full Moon partyt, amit már bő húsz éve a tőlünk csupán csak 500km-re lévő Kho Phangan szigetén rendeznek. Cuccaink jó részét hátrahagytuk, mert még visszatértünk ide, majd nekivágtunk. Nem volt egyszerű kijutni, átutaztunk egy éjszakát, majd ahogy közeledtünk a szigethez egyre többen próbáltak rászedni pofátlan árakkal. Aztán csak odaértünk, még bungallowt is találtunk jó áron, tengertől egy köpésre. Hát akkor lássuk a medvét. Taxikra fittyet hányva elkezdtünk stoppolni a Hat Rin nevű strandra ahol a bulit rendezik. Gyalog necces lett volna, nem is a távolság, hanem a brutális emelkedők miatt. Szerintem ilyen hullámvasutat még nem láttam. Egyébként kb. második karnyújtásra felvettek, mit nekünk taxi. A bejárattól nem messze már ment a pörgés az éjjel nappali mellett (holmáshol), találkoztunk is pár fura figurával. Végül csak bekeveredtünk az őrületbe, mindenki neonban pompázott és goára rázott hajnalig. Egész soká bírtuk, hajnalban a homokba kiterülve hunytunk kicsit, majd arra keltünk, hogy a tenger mossa a lábunkat. Felkelőben volt már a nap is, a legjobbak még bírták. Körbenéztünk még egyszer majd visszacsoszogtunk a bungalowig, én egy „fogalmam sincs hogy került a lábamra” rózsaszín nyulas papucsban, Bálint egy felemás flipflopban, mivel a fél szandálja odalett. Hasonlóan viharvert figurák szállingóztak mindenfelé a környéken, a festékből már csak maszatok maradtak rajtuk. Szép volt a sziget, de minden csak a holdról szólt (van itt már Half Moon, Black Moon meg Shiva Moon party is) és mindenki a pénzünkért ácsingózott szóval inkább visszatértünk még pár napra a kedvenc kis városunkba, mielőtt Bangkok felé vettük volna az irányt.
ram is ugrott egy kis neon
Borat is megirigyelhetne
az igazi!
viszlat Kho Phangan!
ejszakai hajo vissza Khirikhanba...es utolso sakkjatszma Ginoval, aki azota vegkepp mas vizekre evezett
irany Bangkok!
