---Sarawak zöld gyepén---

egy kis hangulatvakkogás

(csak hang)

Brunei mély nyomokat hagyott bennem, legfőképp a longhouse és azok a csupaszív emberek, akik benne laknak. Ha valaki arra keveredne netán, muszáj meglátogatnia őket!

Csak hogy tiszta legyen ez a Borneó dolog, itt egy térkép. Ez a világ harmadik legnagyobb szigete, területén három ország osztozik: Indonézia, Malájzia és Brunei. Malájziának két tartománya is van itt, és ha az egyikből át akarsz jutni a másikba (és nincs egy valag pénzed), akkor (szerencsére) át kell utazz Bruneien.

Minket viszont visszavárt Malájzia, Sarawak tartomány. Itt aztán lehet tobzódni a nemzeti parkok között, van raffléziás, búvárkodós, barlangos, vízeséses, orángutános. Kiválasztottunk párat, rögtön az első, a Lambir Hills park elég közel esik a határhoz, így estére oda is értünk és lesátraztunk egy tóparton. Éjszaka valami különös békalény vakkogott nekünk, néha olyan hanglejtéssel, mintha kérdezne, máskor meg egyszerűen csak nagyon mondta. Reggel bevetettük magunkat az erdőbe, ahol lépten nyomon vízesésekbe botlottunk, egyik frissítőbb, mint a másik. Találtunk egy szörnyen magas fatornyot is, egy hatalmas törzsre építették rá a kilátót. Tériszonyosként elmondhatom, hogy gyomorforgató volt felmenni. Aztán fentről megláttam egy kettétört tilos a belépés táblát…hát jól eldugták mondhatom. De túléltük. Nem mentünk sokat ebben a parkban, csak egy kis vízesés körutat, délután pedig továbbindultunk a Niah Caves-hez.

a félelmetes tree tower, bár itt nem is látszik mennyire para

Itt, mivel az erdőt víz borítja egy kispallózott kis út vezet el a barlangokhoz. Körülötted a mocorgó erdő, gyíkok, békák, színpompás madarak, a majmokat csak hallani véltük. Korán reggel a legjobb erre, bár turisták tekintetében elmondhatom, hogy egyáltalán nincs zsúfoltság, kicsit sem kell tolakodni. A barlangok előtt sikerült a titkos utat megfejtve átjutnunk egy kis helyi faluba, ahol két óriási longhouse is van, na de a Bruneit nem verik, csak hosszúságban…

dragon lizard figyelget

titkos út a mocsaras vízben a faluhoz vezet

falunyi ember a két longhouseban

 Két barlang is van ebben a parkban, és mindkettő meghatározó régészeti szempontból, ugyanis kiemelkedően fontos leleteket találtak itt: Dél-Kelet Ázsia legrégebbi emberi maradványait és használati tárgyait. A legérdekesebbek a halotti hajók voltak, amibe az emberi maradványokat helyezték, hogy így jussanak át a túlvilágra.

a Great Cave szája

kishajók az utolsó transzporthoz

A második barlangban (Painted Cave) több ezer éves barlangrajzokra bukkantak. Mára persze kissé kifakultak a rajzok, de még így is felismerhetőek az emberi és állati figurák, nonfiguratív ábrák és a halotti hajók, amint a lelkeket szállítják. Ez a barlang csak úgy árasztotta magából a végtelen nyugalmat és időtlenséget, nem csoda, hogy temetkezési helynek választották az ősök.

eléggé meresztened kell a szemed, hogy kivedd a formákat

az ásatások máig folytatódnak

ezek az brokkolik voltak a kedvenceim

Az első barlang (Great Cave) ellenben kicsit sem nyugodt, fecskék ezrei zengik tele, és köröznek őrülten a földöntúli formák között. A felszínről helyenként leszűrődő fényben elég szürreálisnak tűnik a tér, olyan amit nem tudsz lefotózni. Na de ne menjünk el így a fecskék mellett, ugyanis igen fontos szerepük van, méghozzá a fészküknek. Évszázadokra visszanyúló tradicionális szakma a fészekszedés és kicsit sem veszélytelen. De megéri, mivel a kínaiak úgy tartják, hogy nagyon egészséges, és nem keveset csengetnek érte. Jelenleg hat darab úgy 25000forintot kóstál, nem semmi. Milyen íze lehet már egy fészeknek??

bekukkant a fény a föld gyomrába

fészekpucoló

A barlangoktól stoppal busszal eljutottunk Kuchingba, ami a térség kulturális fővárosa. Le is horgonyoztunk hat napra, mert néha jólesik többet maradni egy helyen, főleg egy ilyen hangulatos városban. Na de Kuching külön bejegyzés lesz, nem lehet csak így elintézni.

Van a közelben két park is, ahová kilátogattunk. Tervben volt egy harmadik, ahol láthattunk volna raffléziát, ami a világ legnagyobb virága, de sajnos elnyílt az orrunk előtt. Ájj, csak egy napot várt volna és elcsípjük!... (kb egy hétig virágzik csupán) Na de nem jöhet össze minden.

Helyette kihajóztunk a Bako Nemzeti Parkba, ahol végre valahára rábukkantunk a híres húsevő növénykékre, nem is egy félére. Vigyázz velük, nem viccelnek! Mentünk egy jó kis túrát, hol a dzsungelben, hol a forró nyílt terepen, végül becsoppantunk az eddigi legfrissítőbb és legfurcsább színű vízesésbe. Láttál te már piros vizet?

ezen a reggelen olyan volt, mintha az ég és víz egybeolvadt volna

bejárat Bakoba

a rettegett pitcher plant

szelídebb típus

bálint túl közel merészkedett

lakótelep

háppp!

najó, inkább narancssárga

szőrösebb, mediterrán típus

malacromantika

Oráng Után jelentése „ember a dzsungelből”. Ha Borneón vagy muszáj tartani egy meetinget ezekkel a majmócákkal. Kuchinghoz közel van egy rehabilitációs központ, amit nem úgy kell elképzelni, mint egy állatkertet. A majmok gondozása nagyjából az etetésben merül ki, de az is főképp akkor, amikor nincs gyümölcsszezon. Egy óriási természetes dzsungelben élnek, vannak közöttük teljesen vadak is, és a legtöbb minden nap kétszer előbújik a sűrűből, hogy magához ragadjon egy-két banánt és ananászt. Ott jártunkkor sikerült elcsípni vagy 10 példányt, azt mondják szerencsénk volt, mert megesik, hogy nem dugják ki az orrukat. Jesszus, ezek a lények nagyon hajlékonyak, olyan mintha egy hasból kiállna négy kéz…

cukornád uzsira

egy banán nem banán

---A Szultán, az olaj és a két Magyar---

Nem volt tervben a Brunei Szultánság meglátogatása, lévén ez egy drága hely és biztos minden csupa olaj. De nem nagyon lehet kikerülni ezt a kis országot, ha az ember északról halad dél felé Borneó szigetén, így gondoltuk ha már úgyis áthaladunk, álljunk is meg kicsit. Pozitív csalódás magas fokon.

Akkor hát nézzük is meg közelebbről mi folyik itt. Elsősorban az olaj ugyebár, meg Őszultánsága, de ő aztán mindenhonnan. Szereti őt minden ember. Nem kell adót fizetni, hitelre nem kell kamatot visszafizetni, 4 sávos utak szelik keresztül az országot, pedig a forgalom elég gyér, és nem azért mert nincs autó, abból mindenkinek van, hanem mert ember nincs annyi (370 eze). Benzin meg kb 60ft egy liter.

  őfelsége, azaz: Paduka Seri Baginda Sultan Haji Hassanal Bolkiah Mu'izzaddin Waddaulah

Ez a központi mecset, szép darab

A szultán már 1967 óta van trónon, így az egyik legnagyobb a szakmájában. Nem is aprózza el a dolgokat, 84-es függetlenségüket a világ legnagyobb palotájának felépítésével ünnepelte meg. Persze oda nem mehet be ember, csak egy évben egy hétvégén van nyitva a kapu, Rahmadan után. El is érkeztünk hát a következő legfontosabb dologhoz: az iszlámhoz. Ez egy mélységesen muszlim ország, ezt úgy kell érteni, hogy alkoholt egyáltalán nem lehet kapni, nőkre államilag igen szigorú ruházkodási kód van érvényben, rahmadankor pedig egy rendőrféleség jár kel és ha valakit iváson vagy evésen ér akkor öt illetve két botütésre ítéli nemtől függően (csak a muszlimokat persze). Szerencsére ezt a szigorúságot nem szélsőségesen élik meg, így elfér a muszlimok mellett egy jó nagy kínai valamint egy kisebb buddhista populáció is. Nézzünk egy két példát mit ne tegyünk Brunei-ben:

üdvözöljük Brunei-ben, ne drogozz mert meghalsz(és nem a drogtól)

dél-kelet ázsiában elég furcsa ez a kérés..(mindehol és mindenki cigizik)

ő megbánta már mikor eldobta..

nekem a jobbfelső sarokban lévő ábra nem kedvez.

Tehát már tudunk mindent.

Nézzük hőseink, hogy s miként kalandoznak hát földünk eme furcsa szegletében.

Azt a fülest kaptuk, hogy itt érdemes próbálkozni a stoppolással, rögtön fel is vesznek, irány Bandar Seri Begawan vagyis a főváros. A Youth Hostelben rögtön kisebb furcsaság, külön szobába kell hálnunk, sőt külön épületben, másik nem seki sebe.

Ez a hely különben kicsit olyan mint egy szellemváros, nem sokan vannak az utcákon, majdhogynem kihalt. A néppel a piacon lehet találkozni, és ők főleg a vizifaluban laknak, ami a város része, de csak kis hidakon vagy vizitaxival lehet odamenni. A központban van a fő mecset, egy kis lagúna közepén. Sajnos nem tudtunk bemenni, mert nem mindig van nyitva nem muszlimoknak. Voltunk még a Brunei múzeumban ahol megtudhattunk mindent a császárról, kiváló hadvezér, sportember, apa, satöbbi. A múzeum fele a különböző országokból kapott ajándékokat mutatja be.

ez a kukoricacsoda mindent visz

így pihen egy jó csirke

A templom amit körbenőtt a parkolóház

lábvíz

csúcsforgalom

vizifalu

kontraszt I

II

és III

bocsi de ez a téma nagyon tetszik nekem

szieszta

esti fénnyel

Ennyi pont elég is volt a fővárosból, így továbbállunk nem messze, csak egy tengerpartos éjszaka miatt, hogy aztán bevessük magunkat a Brunei őserdők mélyébe…

rákbolyhók

Egy helyi kis újságban néztem ki ezt a környéket, itt nincs nemzeti park, de az őserdő érintetlen. Tudni kell hogy a Brunei erdők az egyik legjobb állapotban lévők Borneón. Egy út megy arrafele, busz nem, de az út végén van egy pár Longhouse. Ez a hagyományos borneói létforma. Nevéből is adódóan egy hosszú ház, amiben egy egész falunyi ember is ellakhat szoros közösséget alkotva. Cölöpökön áll, van egy verandája, aztán bent egy hosszú közös helység ahol sokszor összegyűlnek és élvezik a kommuna nyújtotta lehetőségeket. Itt szövik a szövőszékeken a hagyományos ruhákat az öreg nénik is. Ebből a közös helyből nyílnak a saját lakok. A mi házunkban kb 70 ember lakott, 11 lakásban, Iban emberekről beszélünk. A környék 3 longhouse-ából ez volt a legnagyobb és a legrégebbi. Egyéb helyeken nem ritka a különben a 400 fős ház sem. Nade ez nekünk pont elég volt, átlátható, megszerethető. Szerencsésen felstoppoltunk oda egy exkatonával, aki csak kitett a ház elé és el is ment. Felvettük a kapcsolatot gyorsan, és már pakoltunk is az egyik szekcióba. Mint kiderült ez a fő család, az apjuk építette ezt a házat. Kedvesek nagyon, mondták, hogy azt használunk amit csak akarunk. Még csak délelőtt volt mire odaértünk így gyors haverkodás után le is léptünk az esőerdőbe. Itt nem kell guide, nem akar mindig valaki valamilyen szolgáltatást nyújtani nekünk, csak mi és az erdő. Egy patak mellett fut az ösvény azon haladtunk. Nagyon elemében van itt a természet, hatalmas fák, indák, mohák, robosztus hangyák, hernyók és egyéb lények. A patak elég felkavart, de néha csinál jó tavakat meg vízeséseket, homokpadokat. Épp kiértünk az erdőből mikor elkezdett esni a napi adag. Gondoltuk megvárjuk míg eláll. Nem állt, de fél óra múlva megjelent egy fiú a házból kocsival és visszavitt minket…hát ilyen ez az Iban vendégszeretet.

long veranda

ez pedig a belső közös rész

pityu

durcizik

dzsungelbanán

ez már megint mi??

Ők különben a legtöbb dolgot maguknak csinálják, rizs ott nő a földeken, zöldségek, gyümölcsök a hátsó kertben, a dzsungel meg ad nekik mindent, ők meg meg is esznek mindent. Aszondják a majom a legjobb, de kígyó, béka is akad. Majdnem ki is mentem velük vadászni, de szerintem lusták voltak. Teknőst mi is ettünk, nem egy gusztusos dolog és hús sincs rajta sok. Nem muszlimok, hanem szabad vallásúak, ahogy ők mondják, így este nyugodtan rizsborozgattunk kártyázás közben.

Azért ne higgyük azt hogy ide nem tört be az új világ, van tv, amiről tájékozódnak a világról, így láttak már havat és kíváncsiak milyen is a capucinó. Facebook a második kérdés, ami meg a mobilból folyik.

Este előveszik a matracokat és mindenki ott alszik egy légtérben, ahogy mi is (nem az egész ház csak a lakás).

Végig nem voltunk benne biztosak, hogy ezért nekünk majd fizetni kell-e vagy tényleg ilyen kedvesek. Lehet már nagyon rászoktunk, hogy mindenki csak a turistát látja bennünk, de már így állunk hozzá. Végén persze nem kértek semmit, mi viszont otthagytunk egy adag pirospaprikát, egy sárkányt, egy tízforintost és egy gyorsan összeeszkábált képeslapszerűséget igazolványképpel fűszerezve.

family

jött egy busznyi kínai, úgyhogy előadták amit elő kellett adni

gyerekek a zenefelelősek

azért ne gondoljuk, hogy itt Brunei-ben valakinek is nincs kocsija...