Kuching malájul azt jelenti macska, így az ember elvárja, hogy valami legyen is ebben a témában. Van is három nagy macskaszobor, a három nagy körforgalomban, ezenkívül persze van még a sima utcai, de számuk nem haladja meg a maláj átlagot, nem úgy mint régen állítólag. A kuchingokról ennyi elég is.
az egyik fő őrző
Eddigi kedvenc városunk lett ez a hat nap alatt, amit itt töltöttünk. Végre nem a kockaházak domináltak, hanem inkább a kicsiny, egymás mellé bepaszírozott, színes sorházak. Ezenkívül van egy szép folyópartja, szemközt a parlament épületévél (mert ez Sarawak fővárosa), távoli hegyek közé lemenő naplementéje, nagy mecsete egyedi muszlim temetővel, szikh, hindu és kínai temploma.
Kína
hátsókert
már az angolok is idetettek egy erődöt mikor rájöttek milyen jó hely ez
taxi
a parlamentet mindenhonnan lehet látni Kuchingból
Muszlim temető:sírok mekkafelé állítva, hallottak szinén arra, arcal előre, álló pozicióban
Szállásunk a couchsurfingen keresztül lett (aki nem tudná: világban akárhol rákeresel egy helyre, ingyen laksz valakinél, vagy ha épp otthon vagy akkor te is adhatsz szállást ha épp valaki rád talál). Egy érdekes figuránál laktunk, lakása olyan mint egy kis hostel, szobák is meg vannak számozva, ezt az elszállásolást valami hobbifélének kezeli. Mindemellett nem az a haverkodós típus, elején alig tudtunk kihúzni belőle valamit.
épp couchszörfölök..
Szóval ez egy igazi kisváros végre, kosz nélkül és rendes fílinggel. Város fele Kínai, így egymást érik a kínai éttermek és kávézók. Más dolgunk nem is volt, minthogy kipróbáljunk minden jót amit Kuching nyújt. Legelőszöris kezdjük a levesekkel, minthogy minden rendes helyi lakos azzal kezdi a reggeljét. Helyi specialitás a Laksa, ami egy jó fűszeres, rákos, soktésztás leves. Sör az továbbra is drága, így az úgynevezett Maláj fagyival kényeztettük magunkat a nagy melegekben. Darált jég, színes zselédarabok, cukorszirup és pár gyümölcsdarab is.
éljen a Kuchingi néphatalom
4 Bau+1 Kopi
mindennapi levesem
ABC special
Éredekes kép európai szemmel, mindenki ül az étel elött de nem nyúlnak hozzá csak ha lemegy a nap...
A gasztronómiai csúcspont a szállásadónk éttermében ért minket. Megígértük, hogy megnézzük egyszer, oda is mentünk és mondta hogy ha tudunk várjunk még kicsit mert jönnek a haverjai és akkor leülhetünk velük a nagy asztalhoz és végigehetjük amit ők.
Éreztem, hogy megéri a várakozás éhes gyomorra is.
1.kör: édes dizsnószeletkék, vékony rizstészta spenóttal, édes szószban úszkáló húsos rák(személyes kedvencem)
2.kör: tofuszeletekre hányt darálthús, páfrányszerű növény sütve,
3.kör: osztrigaízű csipsz, hatalmas tarisznyarák, zöldségtál(káposzta, zöldbab)
figyeljük meg a diótörőt a tál sarkában, az olló feltörésére szolgál, amiben meglepően sok hús van
Szállásadónk utolsó nap elvitt még minket egy meleg vizes forráshoz, ami ugyan remekül hangzik, de ha jobban belegondol az ember akkor hamar ráérez, hogy nem sok öröm lehet tikkasztó melegben egy még melegebb dologba beleszenvednie magát. Egy dolog élvezet csak ilyenkor: kijönni a vízből és élvezni milyen hűs is tud lenni a 35fokos hőség…
na ez az aminek nincs értelme
Még egy eldugott kínai templomba és a helyi buddhista közösséghez is ellátogattunk vele.
A templomban végre sokat megtudtunk egy helyitől az itteni kínai vallás mibenlétéről és hétköznapi rituáléiról. Taoizmust keverik itt a budhista tanításokkal, természetesen és egyszerűen, öröm nézni.
ajánlócédulák(az élethez)
és egy videó csak erős idegzetűeknek, jómagam is elcsodálkoztam ki ez az egyén.nem én.
No comments:
Post a Comment