--- A mi kis sziget fesztiválunk---

A sok utazás meg dzsungel után már igazán kiéheztünk egy kis beach life-ra. Malájziába érkezésünk után nem tétlenkedtünk, áthúztunk Borneo északi oldalára, Kota Kinabaluba, Dél-kelet Ázsia legnagyobb hegyének lábához. Itt sem időztünk sokat, vásároltunk egy raklap kaját három napra és leléptünk a városból a mi kis Mamutik szigetünkre, ami egy nemzeti park része és tíz perc volt kijutni hajóval. Igen apró ez a hely, gyorsan megkerülhető, csak azok laknak rajta páran, akik a búvártáborokat szervezik meg a naponta érkező (majd délutánra szerencsére lelépő) kismillió kínai turistát étkeztetik és szórakoztatják.

Mount Kinabalu, Dél-Kelet Ázsia legmagasabb csúcsa a maga 4095 méterével így fest reggel a sátorból

hello Mamutik!

Szerencsére sikerült találnunk egy tökéletes kis sarkot a homokos strand végében, ahol nem zaklat senki. Jó kis zug, árnyékos, hűs. Hamar otthonossá tettük, tákoltunk asztalt, tűzrakóhelyet, vágódeszkának megteszik a nagy lapos kövek, és még dekorációra is futotta. Jó volt ide „hazajönni”. Helyezkedés után elmentünk egy szigetkörre, meglestük mi lakik a vízben. Nem kellett csalódni, halak a szivárvány minden színében.

képeslapokat ide várjuk: Mamutik, Homoksor 1.

konyha

Később volt időnk ismerkedni a lakótársainkkal is: remeterákok mindenfelé, megállíthatatlanul jönnek-mennek fel alá. Igazán kitanulmányoztam a viselkedésüket, a végén még versenyt is rendeztem nekik, hogy megtudjam melyikük a legfurfangosabb. Rajtuk kívül még említést érdemelnek a monitor lizardok, az egy-másfél méteres gyíkocskák, akik nagyon barátságosak. Egyszer elszundítottam a parton és egy odajött, megnyalta a kezem aztán eliszkolt. Igazán nem veszélyesek, csomót rajta kaptam, hogy a kínai turistahorda kajamaradékait eszi, amúgy még vadtyúkokra vadásznak.

nem esz meg, csak megkóstol

Na de mi volt a mi menünk?

Reggelire gyömbéres limeos tea keksszel

Tízóraira tejberizs szójatejből eperlekvárral

Ebédre egy kis gyümölcs: ananász, licsi, alma, narancs és még volt egy kis savanyú mangónk is ami nem akart beérni semmiáron.

Vacsora (egész korán, mivel korán feküdtünk) rizs zöldségkörettel és szójaszósszal agyonöntve.

Variációképp volt még zacskós mie gorengünk, azaz sült tészta, ami a várakozásokat felülmúlva elég jó volt.

Volt egy peches napunk, amikor délután nagyon rákezdett az eső, és nem tudtunk tüzet rakni, szóval konzerv halat kellett vacsoráznunk konzerv kukoricával. Kibírható.

Napjaink igen lazán teltek, korán kelés, bezuttyanás az akváriumba, ahol első reggel sikerült látnom egy cápát. Bizony, de nem kell félni, kisfajta, ártalmatlan zátonyi féle. Nagy melegben szunya, később megint irány a víz, sétáltunk a szigeten is (bár nem lehetett sokfelé). Könnyed élet ez és három napig pont jó volt, addigra ki is sült a szemünk a helyéről…

Akvárium

mondd csillagom, mik a mai hírek?

sünbalázs

halhordák mindenfele

csak semmi cirkusz

korallpalánták, zátonyrehabilitáció

termés

a kemény túra, amit megtettünk

mamutik szörnye 

Kota Kinabaluba visszatérvén maradtunk még két napot Lucy hostelében, ahol ránkszakadt a net (wifi a szobánkban!) szóval nem sokat mozdultunk ki. Töltöttük a videókat, toltuk a posztokat, méleket meg a skypeot. Ilyen is kell. Első nap úgyis felfedeztük már, ami izgalmas itt. Érdekes város ez, furcsa hangulata van, olyan kocka, kicsit valahogy nyugatias, közben pedig mégse. Szóval igazából nem fogható semmihez. Vacsorázni az éjszakai piacra mentünk, ahol a friss halakat és rákokat grillezik meg az embernek, ínycsiklandó. Van itt még óratorony, biliárdtermek, meg helyes kis kedai kopik, azaz kávézók, vagy szó szerint kávéboltok, de lehet bennük ebédelni is akár.

Na de nem netezhettünk örökké, áthajóztunk Bruneibe, ami csupa meglepetéssel várt ránk…

gépgörcs

ezt bogozd ki kishaver!

rákleves tofuval tízóraira

polip rákkal vacsorára

a mamám fánkjára emlékeztet (de az sokkalta jobb!)