---A Mandikról úgy általában---

Íme egy kis példázat az indonéz fürdőszobákról

---Az indonéz konyha---

 Mélyen tisztelt olvasó, úgy érezzük egy kissé adósak vagyunk az Indonéz konyha és vele együtt a saját étkezési titkainkkal.

Először is szögezzük le, hogy itt nem egy teljes átfogó képet fogunk kapni, hanem csak egy általunk észlelt metszetet.

Alapból a legolcsóbb helyeken eszünk, arra az egyre figyelve, hogy az étel mindig friss legyen. Eddig nagyobb fosásba nem futottunk bele (kopogom le épp), szerintem sokat segít ezen az egyik kiegészítő táplálékunk a keksz. Van egy kedvencünk- kívül enyhén cukros, mégse édes, natur - az mindig kéznél van.

a KEKSZ

A legegyszerűbb vendéglátó egység a kis kajáskocsi az utcákon. Fő fogása a Bakso, azaz a húsgombócos leves. Meg lehet enni, de egyszer elég. Kemények a gombócok és szét van borsozva mindig. Jobb kocsiknál van egy wok is, amiben rizses és tésztás cuccokat csinálnak, később kitérünk még erre. Szintén tipikus utcai jelenség a rácson sütött pálcikás húsok, mogyorószószban. Ezek csak falatkák, de ha ember kér belőle tizet, akkor az már elég valamire. Tíz pálcika ára, szósszal és rizzsel 220ft.

íme: ilyen kocsikból kínálják a levest és az egyéb gyorskajákat az utcákon-

10 pálcika 100forint

kókuszreszelék és tempe

Lépjünk át az utcából az út széli kajáldákba. A kirakatba teszik a kajákat, bilikbe. Ez nekünk nagyon jó, mert lehet látni milyen a választék. Itt lehet a legjobbakat enni a legjobb áron. Egy tálra rápakoltathat az ember mindent, amit csak akar a felhozatalból. Rizs alapból, aztán zöldséges tészta, zöldbabok, fokhagymás spenót, lapított mogyoró (tempe), tofu, hal, csirke - ebből csak apró darabok, vagy reszelve, főtt tojás, rántott tojás. Egy ilyen tál 150 és 300 ft között mozog.

kirakati áru

tempe

kaszapó-sült édeskrumpli mézzel

zöldségleves tájjal

mie goreng rákszirommal

tojáslepény köretnek

Nasi Campur-azaz mutasd és rátesszük a banánleveledre

Vannak még a Warung-ok, ahol már étlap is van, kiszolgálás, tehát egész éttermesen viselkednek. Itteni kedvencünk a Mie Goreng, azaz tészta minden jóval. Zöldségekkel, csirkével, néha rákkal, tojással. Áruk megegyezik az előzőkben leírtakkal, csak az adag elszomorítóan kevés sok helyen. Bejönnek itt a Kínai kaják is, ettünk jó kínai szószos sült csirkét, meg Kínai tojáslepényt.

mie goreng seafood

Italokról annyit, hogy mindent uralnak a kis poharas üditők. Vízet is így isszák. Sör drága, rizsbor olcsó, Arak a pálmapálesz meg ütős. Kávé fekete és nagyonzaccos, tea vagy nagyonjó vagy nagyonrossz. Tej csak szója.

licsi-s üditő, ne próbáld ki. nem üdít.

brem, azaz rizsbor

Gyorskaja a banánlevélbe csomagolt rizsadag, kis csirkével és zöldségekkel. Ez végül is egy szendónak felel meg. Minden forgalmasabb helyen lehet kapni.

Desszert-ből a már említett Ondé Ondé viszi a prímet.

a híres ondé-ondé

mosolygó palacsinták

fánktime az arabnegyedben

biji-az indonéz csoda. ez valami ufódeszert, nyálkás darabok, élénk színek

reggelire egy palacsinta és a gyümölcssali

Gyümiből meg papayán, ananászon, banánon, mangón, passionfruit-on kívül ami érdekes az a sárga görögdinnye. Íze hasonló, mint a hagyományosé, egyszerűen csak sárga.

passionfruit-mi szedtük

Anna Banana

a sárga görögdinnye

licsi egyik fajtája a sok közöl

kókusz

egy tál disznófejet kérnék köszönömszépen..

---Vissza a vadonba---

Több napos rázkódás, hullámzás és zötyögés után elértük végre következő célunkat, a Kutai Nemzeti Parkot. Az utolsó buszozás alatt sikerült újra fehér emberekkel találkoznunk, egy berlini párral, akik szintén a parkba tartottak. Négyünkből megalakult a dzsungel kommandó, hős vezérünknek pedig megtettük Jelanit, a helyi guide-ot, aki micimackós mozgásával vezette hordánkat.

tisztára izgatott vagyok

A három és fél órás túra alatt egyre nehezedő akadályokba ütköztünk, olyan volt az egész, mint egy nagy játszótér. Különféle függőhidakat hódítottunk, óriási fák alatt tekergő ösvényeken lépdeltünk, sárban meztélláb tapicskoltunk, patakban pancsoltunk…Mindeközben pedig próbáltunk minden érzékünkkel az erdőre összpontosítani, hátha elénk lök valamit. Például egy oráng utánt…vagy krokodilt…de semmi. Persze ez itt nem a panasz helye, hallottuk ezernyi madár dalát, köztük a buborékhangút, az a kedvencem. Kosárlabdák is elég nagy gyakorisággal pottyantak elénk, türkiz pillangók kergetőztek mindenfelé, és maga a burjándzó erdő, ami mindenfelé terjeszkedik, sűrű mélység, elbűvöl. Próbáltam annyi illatot magamban elraktározni, amennyit csak lehet.

szeresd a fákat!

ez kérem egy kosárlabda

erre tessék

emmegmiamanóó?

lábvíz

micimackó kuckója

eső-erdő

Maradtunk egy éjszakát a túra után a park vendégházában, hogy aztán másnap újabb hosszas utazásba vágjuk a fejszénket.

moszkítóvédelem. mi nem tréfálunk

hasi bántalmak...de ne féljetek úgy beszéntablettáztam.....tyihijj

(te sem kockáztatnál egy 15 órás út előtt)

Célunk Borneo maláj része. Nem semmi rázódások árán jutottunk közelebb. Egy éjszakát, pontosabban 15 órát töltöttünk egy kisbusz hátsó ülésén, szemhunyásnyit sem aludva, percenként újabb pofont kapva. Ennyire rossz utat én még nem láttam. Akkora lyukak, hogy átesel Kínába (innen inkább haza). Bálinttal foganatosítottunk egy pózt, egymáson fekve próbáltuk tompítani az agyrázkódást. Szerintem egy nagymama itt tuti szilánkosra törné magát az út végére.

De mi túléltük és megpihentünk még egyet a határátlépés előtt Tarakan városában, ami nem egy vaszizdasz, hiába van egy kis szigeten. Egy mentsége van, a mangove erdő a város szélén. F­­*szorrú majmok, kígyók, vízből kimászó halak. Világszám!

én még ilyen pókot nem pipáltam...

poci

ott megy, állítsák meg!!


És végezetül nézzük meg mozgóképen miként haladnak előre ezek a furcsa kreatúrák: