--- BKK 2553 ---

Üdvözlünk mindenkit a jövőből, Bangkokból a 2553.-ik esztendőből. Forró a levegő és poros, a forgalom hatalmas. Elszórva a betondzsungelben azonban még találhatunk hófehér épületcsodákat.

Röviden ez a helyzet. Az évszám is stimmel, a Buddhista naptár szerint így állunk. Ez van a blokkon, a vonatjegyen, a kőtáblán.

légy üdvözölve!

zenés összeállitasunkat láthatják

4 napig voltunk Bangkokban, egy tűzraktér-szerű foglaltházban laktunk, ami elég mocskos volt, de érdekes arcokkal lehetett találkozni, haloween buli is akadt, és nem utolsó szempontként még a bicójukat is odaadták nekünk ingyenes használatra.

és maradj tovább - a foglaltházunk

lakótársak

Így róttuk a várost nem kevés furcsálló pillantást kapva a helyiektől. Nem sokan használják a biciklit, fehér turistát meg aztán főleg nem láttak így közlekedni. Valószínűleg én is leszoknék itt a bicóról, az utak tömve vannak, a szmog rosszabb mindenhol mint a nagykörúton, és az otthoni közlekedési morál ehhez képest hófehérke.

A turisták motoros riksával közlekednek. Első nap sikerült minket is behülyíteni. Odajött egy magát tanárnak mondó egyén és felvázolta, hogy ma különleges nap van, a riksák mindenkit elvisznek nevetséges áron (mert a benzint fizeti az állam). Ráadásul ezért az összegért egész nap fuvaroz és oda visz ahova te akarod. Ezen felül egy csomó templom csak ma van nyitva-mert ez egy különleges nap ugye. Nem sokkal később megjelent egy riksás, megerősítette az előbbieket és már mentünk is. Először elvitt egy templomhoz, ahova kértük - bár ott semmi jele nem volt, hogy valami extra nap lenne. Ezután mindig ő akarta megmondani, hogy hova is menjünk. Megállt egy ékszerboltnál, öltönyboltnál és tuszkolt minket befele. Majd egy turistainfó pultnál, ahol egy csomó pénzt kértek volna az információért ha nem az lett volna az első kérdésünk, hogy ez mégis mibe fáj. Végül nagy nehezen sikerült visszaterelni egy általunk ismert helyre és kiszálltunk. Hát ez a nagy trükk, a riksások kapják a szép kis jutalékukat a boltoktól.

A napok folyamán még többször értesültünk róla, hogy ez meg az a híres templom csak aznap van nyitva és már nem is sokáig, szóval azonnal riksába kell pattannunk.

Mindezek mellett a különböző buddhista templom együttesek tényleg monumentálisak és lenyűgözőek, hatalmas buddhák fekszenek, állnak, vagy csak a szokásos módon üldögélnek.

"kedves uraim, a következő templom pedig aaa"

melyik a kakukktojás?

vigyázat a tetőn dolgoznak

Gasztronómiailag sok újat nem kaptunk, ami persze nem jelenti azt, hogy sivár lenne a város kaja szempontjából, sőt. Csak egyszerűen új dologgal nem futottunk össze. A csúcspont a Dél Kelet Ázsiai utunkat lezáró vacsora volt. 700 forintért egyél annyit, amennyit tudsz és süsd is meg magadnak címszójú helyen. Halakkal, rákokkal. A legkellemesebb kajálásaink azonban a reggelik voltak, hatalmas jegeskávékkal és kaláccsal kivonultunk egy park zöld gyepére és nyugiban betoltuk azokat. Varázslatos volt a park. A nagy és büdös város közepén egy hely, ahol a zúgó fejet pillanatok alatt ki lehet tisztítani. Az emberek is érzik ezt (főleg a kínaiak járnak ide), kocognak, thaichiznak, jógáznak, legyezőznek, s még szabadtéri gyúrószalon is van a park közepén.

ázsia velencéje

árvíz idején

a víz az úr

a csatornákat a burmaiak ellen építették annó

cindri reinkarnációja

bizonyám

Szmog, kosz, templomok és parkon kívül még a vásárlásról szól Bangkok. Pár dolgot nekünk is be kellett szerezni és körülnéztünk a piacokon is. Kiemelendő a hétvégi piac, amitől előre rosszul voltam akkora. Van ott minden. Sok értelmes dolgot mégsem sikerült venni, viszont így is feladtuk a második dobozunkat, több mint másfél hónap összehordott kacatjait.

Most új fejezet kezdődik: India.

Kalkutta felé

Buddhák és templomok

Dél-laoszból észak felé vettük az irányt, egyenesen a fővárosba. Köszönhetően az alvóbusznak kipihenten érkeztünk meg reggel, nem úgy mint amikor egy éjszakát átutazva, kissé kifacsarva szállsz le a buszról. Olyankor oda a napod.

Így viszont szállásfoglalás után mehettünk is a Buddha parkba, ami a várostól 25km-re fekszik, és tele van hatalmas szobrokkal. Ezt a helyet kb 50 évvel ezelőtt egy szerzetes hozta létre, aki örömét lelte abban, hogy óriási szobrokat készít, majd egy helyre zsúfolja őket. Legnagyobbra a 40m-es fekvő Buddha sikeredett, de van itt minden, például egy hatalmas „alma” (mások szerint tök), aminek a belsejében kalandozva eljuthatsz a pokoltól egészen a mennyországig. A park a Mekong partján fekszik és szemben ott mosolyog Thaiföld, de oda majd csak később megyünk.

virágtea a reggelink

sajnálatosan nem volt mivel gongatni 

Bálint a pokolba merészkedett

negyven méter

idősebbnek tűnnek a szobrok, pedig csak 50 évesek

b súgja b-nek

Buddha-csúszda

igen veszélyes mutatvány, kérjük ne próbálja ki otthon!

Vientiane-ben nem időztünk sokat, csak ezt az egy napot, mert úgy hallottuk északon sokkal érdekesebb helyekre bukkanhatunk. Hopp, másnap ismét busz, és reggeltől estig masszív karszthegyek között kanyarogtunk, döcögtünk. Azzal a merész kijelentéssel éltem akkor, hogy nekem eddig a laoszi táj a kedvencem a síkságból meredeken emelkedő hegyeivel, és ezt azóta sem vontam vissza. Sőt, később csak megerősíteni tudtam. De ne rohanjunk annyira előre, következő célunk Luang Prabang volt, Laosz egykori királyi fővárosa, mára a világörökség része.

laoszi csipke csoda

hegyi népek, itt bizony nincs olyan meleg

Ez a bájos város a Mekong és a Nam Khan folyó közé ékelődve terül el. Építészetileg meghatározó az egykoron gyarmatosító franciák hatása, néha az ember már-már Európában érzi magát, és ezt csak tovább erősíti a baguette reggeli. Turistákból szinte több akadt mint a helyiekből, főleg ha az ember közeledik az éjszakai piachoz, ahol tobzódhatsz a portékák között, valamint olcsó az étek, de sajnos nem volt a legfinomabb. Szerencsére rábukkantunk egy indiai étteremre, ami egy kis változatosságot hozott az életünkbe (ételünkbe), köszönjük.

Luang Prabang híres még templomairól, akadnak köztük több száz évesek is, de a legfontosabbat egy hegy tetejére építették, ami a város szívében található. Sajnos pofátlan összegeket kérnek a belépésért, ha végig akarod látogatni az összeset, rámehet a gatyád is. Ugyanez vonatkozik a másik két nevezetességre, egyik egy Buddhákkal zsúfolt barlang a városhoz közel, a másik egy vízesés együttes, ahová akár elefánttal is mehetsz. Ezt a kettőt hirdetik lépten nyomon, nem tudsz úgy végigmenni az utcán, hogy ne próbálkoznának be öten…waterfall? Cave? Nem, nem köszi, tegnap már voltunk. Ez a legjobb duma, erre mindig megnyugszanak. Valójában kihagytuk mindkettőt, tuti ott van mindenki napközben, mi a titkosabb helyeket csípjük. Szerencsére sikerült rábukkannunk csendesebb részekre, templomokra. Kedvencünk a folyó túlpartján terül el, ahova bringára pattanva jutottunk el. Ez a templom magasabban áll, mint az a város közepén lévő híres-neves és a kilátás is csodás. Innen láthatja az ember igazán, hogy mennyire zöld is Luang Prabang. Tovább biciglizve kicsi kézműves boltokba botlottunk, ahol helyben készültek a portékák. Selyemsálakat szőttek a lányok serényen, a szomszédban meg száradt a szederfa kérgéből készült papír.

minden templomnak van egy kisebb-nagyobb hajója, amivel nevezetes alkalmakkor vízre szállnak és versenyeznek

egy kis francia sárm

jól néz ki, de ne dőlj be!

a templom kulcsának őrzői

a kedvencünk

ilyet tud a selyemhernyó

egy ilyen aprólékosan díszített sál elkészítése néhány hónapba is beletelhet

Mekong

errefelé az üvegmozaik a menő 

ennek a majd 500 éves templomnak a hátulján található egy laosz-szerte híres mozaik: Az élet fája

Három napig "bírtuk" ebben a városban, mert ugyan pár napig el lehet itt lenni, vásárolgatni, enni-inni, könyvesboltokban lógni, de ha már nagyon úgy érzed, hogy mozdulni akarsz, akkor mindenképp észak felé kell továbbindulnod, a hegyek már várnak!