Varanasiért megszenvedtünk, ráadásul keretes szerkezetben, de megérte. A nepáli határtól éjszakai busszal közeledtünk, derékszögű ülés, masssziv porréteg és olyan szintű rázás, hogy e témában edzett lényünknek is sok volt. Ráadásul a hajnal 4-es érkezés sose jó, valahol el kell dekkolni, amíg kel a nép.
Varanasi a városok városa, Varanasi a legősibb város, szent város. Ilyen jelzőkkel illetik, nem is tudtam mit várjak, de annyi biztos, hogy az attrakcióktól és a látványosságoktól már messziről kiver a víz, valami más az amiért idejöttünk. Első nap még nem éreztük a hely igazi varázsát, rosszul is éreztem magam, mint a turista, aki csak a fotógépén keresztül látja a világot. Szerencse, hogy adtunk magunknak és a városnak időt és majdnem hat napot töltöttünk el végül.
Tényleg nem érdemes itt templomok után rohanni, ami van az tényleg szent, és a hindu népnek köszönhetően használatban is van, ami annyit jelent, hogy tiszta mocsok az egész, de legalább látszik, hogy mi is egy templom igazi valója.
A belváros nagy kiterjedésű, zegzugos utcákkal és persze a Gangeszparttal. Itt a kocsi teljesen ismeretlen, de még a közelebbi nagyobb utakon is ritka. Ott is csak a riksák és a biciklik tömege süvit, ami ugyan tényleg anarchikus állapotokat teremt, de közel sem annyira kibírhatatlan mint egyéb nagyvárosokban, mikor egyenesen a szádba nyomják a szmogot. Beljebb a kisutcákban meg kifejezetten csönd van, és a levegő is jónak tűnik, csak a tehenek torlaszolják el néha a terepet és a belőlük származó lepényekre kell odafigyelnie az arra járónak. A belváros hosszan nyúlik egy vastagabb sávban a Gangesz partján, és ez az a hely, amely teljes mértékben időtlen. Miután itt már 5000éve is város volt, a helyiek elfeledkeztek az idő folytonos sürgetéséről. A kikövezett utcákon haladva mozizhat az ember, minden kis helyre benézve történik valami. Lassit kevernek nagy edényekben, sajtot mérnek, vagy épp a selymüket próbálják valakire rásózni. Nagy a pörgés, de mindenki meg tud állni egy teára, vagy egy Idlire és egy kis őszinte vallásgyakorlásra is jut mindig idő. Krhishnásoknak, Hinduknak, Muszlimoknak ősi városuk ez, de Buddha is 10km-re innen tartotta megvilágosodása utáni első tanításait.
a kecskedivat Varanasi sajátja
egy utolsó kényelmes borotválkozás...lassan visszaállok magamra
óriási festmények a parton
kóbor kutyák nappal alszanak
házi kertünk is van a fürdőben
A Gangeszpart külön tanulmány, sok kilométeren keresztül húzódik mellette a város az egyik oldalon, a másik oldal egy hatalmas homokpad, földöntúli marsvilág várja az odalátogatót. A Gangesszel szoros a kapcsolat, mindenkinek a legjobb barátja, aki megoldja és elsimítja a problémákat. Például ugye a halál kínos kérdésére is egyszerű a válasza: adjátok nekem a lelket, s testet én majd elrendezek mindent. Ez így is történik. A part több szakaszán folyik az égetés. 300 kiló fa kell egy testhez, egy kiló fa pediglen 180 rúpia (810ft), tehát nem egy olcsó mulatság ez egy átlagos hindu részére. A szertartás úgy néz ki, hogy kicipelik a testet, nemtől, életkortól függő színes csomagolásban. A már említett nagy halom fával beterítik és némi szalmával megtoldják, majd a közeli épületben izzó több ezer éves szent tűzből a rokonság egy tagja meggyújtja a rakást. A közeli hozzátartozók imádkozva és kopaszon (mindenki kopaszra borotválja magát akinek rokonát égetik) állnak körbe amíg hamuvá nem válik apjuk, anyjuk, testvérük vagy gyermekük. Erről a szertartásról nem illik fotózni, s bár az ilyen ajánlásokat nem mindig veszi figyelembe az ember, de itt eszembe se jutott elővenni a gépet.
Az utcák mindig lefutnak a partra, színes lépcsőkben szélesedve ki, végighaladva a parton az ember sosem fog unatkozni, színes lépcsők, színes házak, inges kecskék és kérődző tehenek. Mint tudjuk a Gangesz nem tartozik a legtisztább folyók közé, a helyiek ezt valószínű nem tudják, így nem is fog rajtuk. Valaki például odáig fajul, hogy a szent folyó vizét gurítja le torkán, ez azért sok.
Varanasi Total, klikk a nagy verzióért
kis total? - itt is lehet klikkelni
hogy tartod azt a sárkányt gyermekem?
a ghátak mindig különböző színben pompáznak
a krikett egy unalmas sport
a sárkányeregetés viszont nem
pihenésre hív a Ganga
kizárólag bkv ellenőrök részére
további Gangeszparti tevékenység: halottégetés
a fa fel van halmozva a környező utcákban
ha valakinek a rokonát égetik, annak borotválkoznia kell
Gandhi
hare krisna hara rama
az egyetlen túlparti lakos
ne próbálja ki senki, veszélyes
Éhes sosem lesz itt az ember, hatalmas választék van mindenből, igen kedvező árakon. Azt hiszem kaja szempontjából az egyik legolcsóbb város Varanasi utunk során. Egyetlen hiányossága, hogy az utcai árusok viszonylag lusták és csak 9-től kezdik el árusítani az étkeiket. Addig mindenki haljon éhen. Utána viszont habzsolhatsz mindent napestig. Édességek hosszú sora, nagy edényekben. Legjobb Lassi, királyi kurd, sárga habbancsok és a szokásos bengáli atomsütik. Desszert után és előtt, dosák nagy mennyiségben, különféle idlik, panírozott minden (cukkini, kenyér, karfiol, töltött paradicsom), magmixek, thalik. Így talán nem is csoda, hogy 5 és fél hónap után az utolsó egy hétre sikerült megbetegednünk. Nem volt így egyszerű a 20 órás vonatút Delhi-ig. Rosszullétem, pont a vonatváltáskor tetőzött Mathurában, Krisna szülőhelyén. Nem így akartam, de szerintem ő is megértette a nemest gesztust mellyel megillettem.
egy polcnyi bengáli édesség
idli lassival, hmhm ájájáj, 3-at egymásután
