lassanhazadöcögök: ---A Szultán, az olaj és a két Magyar---

Nem volt tervben a Brunei Szultánság meglátogatása, lévén ez egy drága hely és biztos minden csupa olaj. De nem nagyon lehet kikerülni ezt a kis országot, ha az ember északról halad dél felé Borneó szigetén, így gondoltuk ha már úgyis áthaladunk, álljunk is meg kicsit. Pozitív csalódás magas fokon.

Akkor hát nézzük is meg közelebbről mi folyik itt. Elsősorban az olaj ugyebár, meg Őszultánsága, de ő aztán mindenhonnan. Szereti őt minden ember. Nem kell adót fizetni, hitelre nem kell kamatot visszafizetni, 4 sávos utak szelik keresztül az országot, pedig a forgalom elég gyér, és nem azért mert nincs autó, abból mindenkinek van, hanem mert ember nincs annyi (370 eze). Benzin meg kb 60ft egy liter.

őfelsége, azaz: Paduka Seri Baginda Sultan Haji Hassanal Bolkiah Mu'izzaddin Waddaulah

Ez a központi mecset, szép darab

A szultán már 1967 óta van trónon, így az egyik legnagyobb a szakmájában. Nem is aprózza el a dolgokat, 84-es függetlenségüket a világ legnagyobb palotájának felépítésével ünnepelte meg. Persze oda nem mehet be ember, csak egy évben egy hétvégén van nyitva a kapu, Rahmadan után. El is érkeztünk hát a következő legfontosabb dologhoz: az iszlámhoz. Ez egy mélységesen muszlim ország, ezt úgy kell érteni, hogy alkoholt egyáltalán nem lehet kapni, nőkre államilag igen szigorú ruházkodási kód van érvényben, rahmadankor pedig egy rendőrféleség jár kel és ha valakit iváson vagy evésen ér akkor öt illetve két botütésre ítéli nemtől függően (csak a muszlimokat persze). Szerencsére ezt a szigorúságot nem szélsőségesen élik meg, így elfér a muszlimok mellett egy jó nagy kínai valamint egy kisebb buddhista populáció is. Nézzünk egy két példát mit ne tegyünk Brunei-ben:

üdvözöljük Brunei-ben, ne drogozz mert meghalsz(és nem a drogtól)

dél-kelet ázsiában elég furcsa ez a kérés..(mindehol és mindenki cigizik)

ő megbánta már mikor eldobta..

nekem a jobbfelső sarokban lévő ábra nem kedvez.

Tehát már tudunk mindent.

Nézzük hőseink, hogy s miként kalandoznak hát földünk eme furcsa szegletében.

Azt a fülest kaptuk, hogy itt érdemes próbálkozni a stoppolással, rögtön fel is vesznek, irány Bandar Seri Begawan vagyis a főváros. A Youth Hostelben rögtön kisebb furcsaság, külön szobába kell hálnunk, sőt külön épületben, másik nem seki sebe.

Ez a hely különben kicsit olyan mint egy szellemváros, nem sokan vannak az utcákon, majdhogynem kihalt. A néppel a piacon lehet találkozni, és ők főleg a vizifaluban laknak, ami a város része, de csak kis hidakon vagy vizitaxival lehet odamenni. A központban van a fő mecset, egy kis lagúna közepén. Sajnos nem tudtunk bemenni, mert nem mindig van nyitva nem muszlimoknak. Voltunk még a Brunei múzeumban ahol megtudhattunk mindent a császárról, kiváló hadvezér, sportember, apa, satöbbi. A múzeum fele a különböző országokból kapott ajándékokat mutatja be.

ez a kukoricacsoda mindent visz

így pihen egy jó csirke

A templom amit körbenőtt a parkolóház

lábvíz

csúcsforgalom

vizifalu

kontraszt I

és III

bocsi de ez a téma nagyon tetszik nekem

szieszta

esti fénnyel

Ennyi pont elég is volt a fővárosból, így továbbállunk nem messze, csak egy tengerpartos éjszaka miatt, hogy aztán bevessük magunkat a Brunei őserdők mélyébe…

rákbolyhók

Egy helyi kis újságban néztem ki ezt a környéket, itt nincs nemzeti park, de az őserdő érintetlen. Tudni kell hogy a Brunei erdők az egyik legjobb állapotban lévők Borneón. Egy út megy arrafele, busz nem, de az út végén van egy pár Longhouse. Ez a hagyományos borneói létforma. Nevéből is adódóan egy hosszú ház, amiben egy egész falunyi ember is ellakhat szoros közösséget alkotva. Cölöpökön áll, van egy verandája, aztán bent egy hosszú közös helység ahol sokszor összegyűlnek és élvezik a kommuna nyújtotta lehetőségeket. Itt szövik a szövőszékeken a hagyományos ruhákat az öreg nénik is. Ebből a közös helyből nyílnak a saját lakok. A mi házunkban kb 70 ember lakott, 11 lakásban, Iban emberekről beszélünk. A környék 3 longhouse-ából ez volt a legnagyobb és a legrégebbi. Egyéb helyeken nem ritka a különben a 400 fős ház sem. Nade ez nekünk pont elég volt, átlátható, megszerethető. Szerencsésen felstoppoltunk oda egy exkatonával, aki csak kitett a ház elé és el is ment. Felvettük a kapcsolatot gyorsan, és már pakoltunk is az egyik szekcióba. Mint kiderült ez a fő család, az apjuk építette ezt a házat. Kedvesek nagyon, mondták, hogy azt használunk amit csak akarunk. Még csak délelőtt volt mire odaértünk így gyors haverkodás után le is léptünk az esőerdőbe. Itt nem kell guide, nem akar mindig valaki valamilyen szolgáltatást nyújtani nekünk, csak mi és az erdő. Egy patak mellett fut az ösvény azon haladtunk. Nagyon elemében van itt a természet, hatalmas fák, indák, mohák, robosztus hangyák, hernyók és egyéb lények. A patak elég felkavart, de néha csinál jó tavakat meg vízeséseket, homokpadokat. Épp kiértünk az erdőből mikor elkezdett esni a napi adag. Gondoltuk megvárjuk míg eláll. Nem állt, de fél óra múlva megjelent egy fiú a házból kocsival és visszavitt minket…hát ilyen ez az Iban vendégszeretet.

long veranda

ez pedig a belső közös rész

pityu

durcizik

dzsungelbanán

ez már megint mi??

Ők különben a legtöbb dolgot maguknak csinálják, rizs ott nő a földeken, zöldségek, gyümölcsök a hátsó kertben, a dzsungel meg ad nekik mindent, ők meg meg is esznek mindent. Aszondják a majom a legjobb, de kígyó, béka is akad. Majdnem ki is mentem velük vadászni, de szerintem lusták voltak. Teknőst mi is ettünk, nem egy gusztusos dolog és hús sincs rajta sok. Nem muszlimok, hanem szabad vallásúak, ahogy ők mondják, így este nyugodtan rizsborozgattunk kártyázás közben.

Azért ne higgyük azt hogy ide nem tört be az új világ, van tv, amiről tájékozódnak a világról, így láttak már havat és kíváncsiak milyen is a capucinó. Facebook a második kérdés, ami meg a mobilból folyik.

Este előveszik a matracokat és mindenki ott alszik egy légtérben, ahogy mi is (nem az egész ház csak a lakás).

Végig nem voltunk benne biztosak, hogy ezért nekünk majd fizetni kell-e vagy tényleg ilyen kedvesek. Lehet már nagyon rászoktunk, hogy mindenki csak a turistát látja bennünk, de már így állunk hozzá. Végén persze nem kértek semmit, mi viszont otthagytunk egy adag pirospaprikát, egy sárkányt, egy tízforintost és egy gyorsan összeeszkábált képeslapszerűséget igazolványképpel fűszerezve.