sorravettünk pár szembetűnő különbséget a két ország között, nézzük:
Tuesday, September 28, 2010
Friday, September 24, 2010
--- Delfinek a fa tetején ---
Angkori élményeinket emésztgetve visszatértünk a fővárosba, Phnom Penhbe, de csakis azért, hogy új irányt vegyünk, és feljussunk északabbra a Mekong partján. Célunk Kratie kisvárosa volt, ami nem is volna igazán különleges, azonban a Mekongban élő édesvízi delfinek pont ezt a környéket szemelték ki lakhelyül, a kedvező halállomány és a megfelelő mélységű meder miatt. Számuk mára vészesen lecsökkent köszönhetően a dinamittal történő halászatnak és a Khmer Rouge idején népszerű vadászatuknak. Mára mindenki nagy erőkkel azon van, hogy védelmezzék ezt a ritka állatot, és azzal, hogy kihajózol hozzájuk (elvileg) te is ezt támogatod.
A ritka Irrawaddy delfin édesvizű folyókban él, számuk csupán pár ezerre tehető. A legtöbb példány Bangladeshben található
delfindokument
A várostól 15km-re van a delfinfőhadiszállás, ahová bringával gurultunk ki. Bemelegítésként leültünk a partra szemlélődni és hopp, láss csodát, máris kibukkant egy kerek buksi. Mert bizony ezek a lények nem azok a hagyományos palackorrúak, én dudorfejű delfinnek kereszteltem őket. A hajósok kissé erőszakosnak bizonyultak, szóval odébbálltunk pár kilométerrel és alapítottunk egy saját delfinlest, ahonnan órákig bámultuk őket. Egész közel merészkedett némelyik a parthoz, sőt volt, hogy hármasával bukkantak elő. Végül nem bírtam magammal és sikerült Bálintot rábeszélni, hogy kimenjünk a nyílt vízre hajóval.
Kratie piactere
Buddhista szerzetesnő a meditációs központban. Egy egész kis falucska alakult ki itt fenn a hegyen
Soká szeltük a hatalmas mindenfele terjengő Mekong habjait, majd lehorgonyoztunk a delfintelepnél. Nemsokára elkezdtek gyülekezni a dudorfejűek, némelyik odáig vetemedett, hogy fickándozni kezdett társaival. A késődélutáni fényben gyönyörű látványt nyújtott, ahogy kibukkantak, vizet prüszköltek a magasba, majd eltűntek a mélyben. Másfél óra helyett legalább hármat kint voltunk a vízen…de még így sem tudtam betelni velük.
A telénk nem bizonyult elégnek ide, szóval csak ilyen ufóképeket sikerült készíteni
Minden delfinnek kicsit különböző formájú a hátúszója, ez is segít megkülönböztetni az egyedeket
Másnap egy 12 fős kisbuszban 25-en nyomorogva indultunk tovább Ratanakiri tartományba, Ban Lung kisvárosába. A hátsó két sorba ültették a „falangokat” (külföldiek), így egész jó kis társaság alakult ki. Velünk tartott Gino is, olasz barátunk, akivel még a delfinvárosba tartó buszon találkoztunk.
Ban Lungba érve kitettek minket egy pompás szállásnál, az egyik legjobb volt utunk során. Szoba potom áron (kb. 1000ft kettőnknek), ingyenes wifi, minden fából készült, a fürdő kavicsokból kirakva, erkélyen orchidea lóg. A kiskuckó a fák koronájával egy szintre épült. Nem túl magas fákat kell elképzelni, de a kilátás még így is lenyűgözött. A legjobb azonban az étterem részen volt, ahol egyenesen egy völgyre láttál, miközben kényelmes párnák között heverészve pihented ki a nap fáradalmait. No azért annyira nem fárasztottuk ki magunkat. Felfedeztük a várost, jártunk bringával vízeséseknél, láttunk erdőben elefántot (láncon sajnos), kigurultunk a közeli krátertóhoz, ami olyan, mintha tündérek laknák… kristálytiszta a vize, és egy buja erdő közepén terül el. Esténként volt, hogy bekeveredtünk helyiekhez, akik megmutatták, hogy a rizsbort legjobb chiliszószba mártogatott pörkölt marhabőrrel inni… hát, én vitatkoznék. De azért illedelmesen teszteltük a dolgot.
Sajnos Ban Lung volt utolsó kambodzsai állomásunk, nem volt mit tenni, Laosba kellett menni….
a Híres Neves
vihar közeleg
feljáró a lakosztályba
kikukkantok
átlagos reggeli: minden jóval tömött baguette, mellé és egy kis szójatej
Ban Lung főutcája
Gino kissé túlöltözve kb 40fokban kórházba igyekszik...lázas volt és azt hittük maláriás, de végül az egész csak vaklárma volt
piactér
recycling mission Cambodia. imádom ezeket a kukákat
ne duriant vegyél Ginooo!
beforgattak a kissrácok
nekik is tetszett
ez meg már itt a felnőttek mókája, de én ebből (többet) nem kérek
tour de vízesés, első állomás
ugróképes
ott szomorkodott a fák között
gyereksereg Ban Lung templomában
Yeak Loam tündértava
megszálltuk
Monday, September 20, 2010
--- templopolisz ---
Kedves hölgyeim és uraim, bevezetőként kezdjük egy kis gyorstalpalóval.
Úgy ezer évvel ezelőtt virágzott a Khmer birodalom. Az öt évszázados uralom fénykorában területe kiterjedt Thaiföld, Laos és Vietnam egyes részeire is. Angkor volt ősi fővárosuk, melyből mára „csak” a templomok kőmonstrumai maradtak fenn. A többi épület, beleértve a királyi palotát is, fából készült, a kő csakis az istenek kiváltsága volt.
A terület a birodalom bukása után sem néptelenedett el teljesen. Az elkövetkező évszázadok során egyre nagyobb gyakorisággal érkeztek ide utazók, kezdetben kínaiak, majd később portugálok. Mind próbálták megfejteni a fenséges romok titkát, valamint beszámoltak az ittlakókkal való találkozásukról. Angkor újbóli „felfedezése” a 19. században ideérkező franciák nevéhez fűződik, akik rögtön beleszerettek a földöntúli kövekbe és hatalmas erőkkel fogtak neki a terület megtisztításnak (benőtt mindent a dzsungel) és a templomok rekonstrukciójának. Irigylem azokat, akik akkor ott lehettek és érezhették a hely igazi szellemét...
Korabeli kép Angkor Watról a felfedezések idejéből. A franciák olyannyira belebolondultak Angkorba, hogy újraépítették Párizsban és Marseillesben is egy-egy kiállítás alkalmával
Angkor ma Kambodzsa mindene, nemzeti jelképe, büszkesége, leghatalmasabb turista attrakciója és természetesen zászlójukon is helyet kapott.
Ha te is el szeretnél jutni a kövekhez, Siem Reap városát kell megtenned főhadiszállássá. Ez a templomoktól 4km-re fekvő város arra rendezkedett be, hogy kiszolgálja az ideözönlő turisták ezreit, táplálja, elszállásolja, felöltöztesse őket.
Először úgy volt, hogy mi a központtól távolabb egy helyi tanárnál fogunk megszállni, egyenesen az általa létrehozott önkéntesekkel működtetett iskolában. Sajnos mégsem alhattunk ott, de első napunkon egyenesen az iskolába mentünk és megnéztük a lurkókat. Egy angolórára ültünk be, ahol épp végigvették az abc-t és minden betűvel tanultak pár új szót. Mi is segítettünk nekik, pár percre tanárnéni és bácsi lehettünk. Azt hiszem nagyon nagy lehetőség ez az iskola ezeknek a szegény gyerekeknek…ha több időnk lett volna, maradhattunk volna mi is tanítani, de sajnos Angkor győzött.
Y
kicsöngettek
Délután eldugott helyeken mászkáltunk, például betévedtünk egy faragóműhelybe ahol kb 20 tini dolgozott, mint a hangyák. Nem semmi kézügyességük van...
Bizarr és egyben zavarbaejtő látvány a Khmer Rouge áldozatainak emléket állító urna egy iskola udvar kellős közepén...
Három napunk volt a romok bejárására, ami nem csekély feladat, mivel a több száz templom hatalmas területen fekszik szétszórva, sacckb 50km hosszában a távolság a két tó között, nézzétek a térképen.
Hatalmas terület ez, több száz templommal
Legjobb választás csakis a bicigli lehet, ha rendesen körbe akarsz itt nézni, így hát mi is lóra pattantunk. Első nap sikerült letudnunk a „kötelező köröket”, vagyis a három legfontosabb templomot, ahová a legtöbb turista koncentrálódik. Nézzük a három leget:
I. "Angkorvat minden külső és belső építménye a hindu vallás szimbólumaira utal – a templom a földi és az égi világ közötti kapcsolatot testesíti meg. A négy világtáj felé tájolt teraszos felépítésű, gúla alakú „templomhegy” – a Meru-hegy (a Himalája) – az Univerzum középpontja, és a megvilágosodás felé vezető út szimbóluma"
A templomot hatalmas mesterséges tó veszi körül
Angkor Wat máig aktívan működő templom
rengeteg szitakötő tanyázik errefelé, de kicsit szégyenlősek, ők az elmosódott pontok a képen
II. Bayon, az ezerarcú templom. Itt biztos lehetsz benne, hogy valaki mindig figyel...
hasonlítunk
sejtelmes mindenttudó mosolyok
Angkor Thom egyik híres kapuja a háttérben
egy a sok százból
III. Ta Prohm, ahol a fák, mintha polipkarokat növesztve befolytak volna a kövek közé. Ezt az egy templomot hagyták meg úgy, ahogy találták, teret adva a természetnek, aki szép lassan visszaveszi, azt ami az övé.
nagy a forgalom...
területrendezés
Következő napunkat a nyugati oldalon, a legtávolabbi csücsökben kezdtünk. Elmentünk a mesterséges tóhoz, ami a keleti párjával egyetemben lehetővé tette egykoron, hogy évi háromszor arassanak rizst. Itt találtunk egy kis templomot, ahol az egyik szerzetes lelkesen magyarázott a festményekről és örült, hogy gyakorolhatja az angolt. Délután az errefelé lakókat figyeltük, ahogy a gát felnyitása után kiszabaduló halakat próbálják megfogni.
narancssárga por
kutatjuk Angkor másik oldalát
próbálkozni lehet...
Angkor területén ugyanúgy folyik az élet mint az ország más pontjain. Halásznak, rizst termelnek, kereskednek, tanulnak.
Harmadik nap szabadnapot kaptunk egymástól és szétváltak útjaink. Mindenki rótta a maga köreit, titkos kis templomokban lógtunk, gyerekekkel pacsiztunk, belemerültünk Angkor mezeibe és próbáltuk megfejteni mi minden van itt a romokon túl.
ez itt az esős évszak, de nem kell komolyan venni, alig esett párszor
Subscribe to:
Posts (Atom)