Utunk megkezdése óta most repültünk másodszor, Kuchingot és vele Borneot elhagyva Szingapúrban landoltunk, ami nem más mint egy kis szigeten elterülő városállam. Itt a couchsurfingnek hála megint jó kezekbe kerültünk. Csupaszív vendéglátónk, az indiai Gowree még a reptérre is kijött elénk. Az első napot a belvárosban töltöttük, ahol gombamód emelkednek az újabb és újabb felhőkarcolók és szerintem minden lakosra simán jut egy daru. Buzgón építkeznek mindenfelé, rengeteg félkész és új épület zsúfolódik a központban. Köztük az a hatalmas kreálmány, ami úgy fest, mintha én raktam volna össze ötévesen fa építőkockából. A tetejére lazán ráhelyezett hajón van park, medencék és persze a panoráma is igen jó lehet, de nem mentünk fel, mert aranyárban van a belépés. Az egész komplexum egyébként egy hotel, na meg persze kaszinó. Kíváncsi vagyok mikor csinálnak itt teltházat…
Tán egyszer majd ha eljön valamiféle özönvíz, és még hasznos lehet a hajó
pár hete itt tartották a fiatalok olimpiáját, megtaláltuk az országunk fáját. fájó hogy ez nem egy pálma, míg a többiek szinte mind azt kaptak
nem olyan mint a sydney-i operaház kissé megborulva?
óriási légyszemek, balra a sarokban pedig Szingapúr védjegye a köpködő oroszlán, ugyanis a város neve azt jelenti Lion city. Az egyik első hódító aki erre járt oroszlánt vélt látni, bár utólag már tudjuk, hogy ez valószínű egy tigris volt, ugyanis oroszlán erre sosem élt.
CCTV
Egyébként első pillantásra rögtön Sydney jutott eszembe a belvárosról. Egymást túlszárnyaló felhőkarcolók préselődnek egymásnak, tövükben néha szerényen megbújik egy régebbi templom vagy épp egy vásárcsarnok. De a régi itt sem túl régi, kétszáz éves épületük tán nincs is. Csak tudnám mi lesz itt, ha betelik majd minden talpalatnyi föld, akkor talán a magasban terjeszkednek tovább?
pláza-gondola
Na de ha beljebb merészkedünk, például a kínai negyedbe, rögtön nem kell magunkat törpének érezni (sőt). Mint minden városban itt is nyüzsög ez a rész. Jó kis kavalkád vesz körül, benne a templomokkal, amikből ömlik az utcára a füstölő illata. Sikerült bekeverednünk egy ünnepségre is, ahol kantoni operát adtak elő a nemes hölgyek és urak mindenféle csoda hangszerrel kísérve. Mindez a „szellemfesztivál” jegyében, ugyanis úgy tartják, hogy ezidőtájt nyílik meg a pokol kapuja és előbújnak az éhes szellemek. Gondolom zenével próbálják őket megszelidíteni..
Vacsoránkat egy óriási kajacentrumban választottuk ki. Ezek az úgynevezett hawker center-ek (szó szerint kufár központ) igen jó helyek, milliom féle étellel, tuti te is megtalálod a neked valót. A kacsavacsora után pedig gyerekek megittunk fejenként egy sört. Hmmm…utunk során amerre csak járunk a sör valami iszonyú drága. Ez sem volt hazai árban, de megtaláltuk a város legolcsóbbját. Kiültünk az utcafrontra és balunkon egy angol üzletemberrel (tipikus jelenség erre) jobbunkon pedig egy kínai tangótáncos idegenvezetővel néztük az elhaladó életet.
Másnap az arab negyedben kezdtünk, de sajnos korán érkeztünk, a Ramadhan miatt még minden csendes volt és kihalt. Este van itt élet, sülnek a húsok meg bugyognak a levek (csak persze no alcohol). Little India-t is megnéztük magunknak, ami tényleg nagyon apró. Valaki azt mondta, hogyha eljössz ebbe a negyedbe és bejárod (nem nehéz, egy főutca az egész) az olyan mintha bejártad volna egész Indiát. Sajnos én ezt nem így tapasztaltam, de mindenesetre jólesett a szememnek a sok kis színes ház látványa, az emberek, az illatok meg a templomuk is gyönyörű.
szingapúr kiss
Délután kiruccantunk Santosa szigetére, ami a szingapúriak vidámparkja, tele van zsúfolva ilyen olyan szórakoztató egységekkel. Minket nem igazán vettek meg ezzel, a strandot inkább szerettük. Sőt kijutottunk az ázsiai kontinens legleslegdélibb pontjára, bár ez kicsit sántít, mert már Szingapúr is csak egy sziget, Santosa egy alatta lévő sziget és ez a pont egy még apróbb szigeten található, így ölt az egész Matjoska baba jelleget. Ők persze a hidakkal védekeznek, hogy azok összekötik a szigeteket, így az egész igenis egyben van. Napersze.
Bálint a legeslegeslegdélebbi pontra merészkedett
professzionális pálmamászó
Búcsúzóul a várostól elmentünk egy kufárcentrumba és jól bevacsoráztunk Gowreeval, aki megmutatta nekünk milyen is a rája, ha jól meg van sütve. Hát kérem halízű, nagyon kellemes, főképp mert egy fia szálka sincs benne.
Gowree azt mondta jövőre mindenképp ellátogat hozzánk. Szerintem igen kíváncsivá tettük a négy évszakkal kapcsolatban, mert ő olyat még nem pipált…
No comments:
Post a Comment