Friday, September 24, 2010
--- Delfinek a fa tetején ---
Angkori élményeinket emésztgetve visszatértünk a fővárosba, Phnom Penhbe, de csakis azért, hogy új irányt vegyünk, és feljussunk északabbra a Mekong partján. Célunk Kratie kisvárosa volt, ami nem is volna igazán különleges, azonban a Mekongban élő édesvízi delfinek pont ezt a környéket szemelték ki lakhelyül, a kedvező halállomány és a megfelelő mélységű meder miatt. Számuk mára vészesen lecsökkent köszönhetően a dinamittal történő halászatnak és a Khmer Rouge idején népszerű vadászatuknak. Mára mindenki nagy erőkkel azon van, hogy védelmezzék ezt a ritka állatot, és azzal, hogy kihajózol hozzájuk (elvileg) te is ezt támogatod.
A ritka Irrawaddy delfin édesvizű folyókban él, számuk csupán pár ezerre tehető. A legtöbb példány Bangladeshben található
delfindokument
A várostól 15km-re van a delfinfőhadiszállás, ahová bringával gurultunk ki. Bemelegítésként leültünk a partra szemlélődni és hopp, láss csodát, máris kibukkant egy kerek buksi. Mert bizony ezek a lények nem azok a hagyományos palackorrúak, én dudorfejű delfinnek kereszteltem őket. A hajósok kissé erőszakosnak bizonyultak, szóval odébbálltunk pár kilométerrel és alapítottunk egy saját delfinlest, ahonnan órákig bámultuk őket. Egész közel merészkedett némelyik a parthoz, sőt volt, hogy hármasával bukkantak elő. Végül nem bírtam magammal és sikerült Bálintot rábeszélni, hogy kimenjünk a nyílt vízre hajóval.
Kratie piactere
Buddhista szerzetesnő a meditációs központban. Egy egész kis falucska alakult ki itt fenn a hegyen
Soká szeltük a hatalmas mindenfele terjengő Mekong habjait, majd lehorgonyoztunk a delfintelepnél. Nemsokára elkezdtek gyülekezni a dudorfejűek, némelyik odáig vetemedett, hogy fickándozni kezdett társaival. A késődélutáni fényben gyönyörű látványt nyújtott, ahogy kibukkantak, vizet prüszköltek a magasba, majd eltűntek a mélyben. Másfél óra helyett legalább hármat kint voltunk a vízen…de még így sem tudtam betelni velük.
A telénk nem bizonyult elégnek ide, szóval csak ilyen ufóképeket sikerült készíteni
Minden delfinnek kicsit különböző formájú a hátúszója, ez is segít megkülönböztetni az egyedeket
Másnap egy 12 fős kisbuszban 25-en nyomorogva indultunk tovább Ratanakiri tartományba, Ban Lung kisvárosába. A hátsó két sorba ültették a „falangokat” (külföldiek), így egész jó kis társaság alakult ki. Velünk tartott Gino is, olasz barátunk, akivel még a delfinvárosba tartó buszon találkoztunk.
Ban Lungba érve kitettek minket egy pompás szállásnál, az egyik legjobb volt utunk során. Szoba potom áron (kb. 1000ft kettőnknek), ingyenes wifi, minden fából készült, a fürdő kavicsokból kirakva, erkélyen orchidea lóg. A kiskuckó a fák koronájával egy szintre épült. Nem túl magas fákat kell elképzelni, de a kilátás még így is lenyűgözött. A legjobb azonban az étterem részen volt, ahol egyenesen egy völgyre láttál, miközben kényelmes párnák között heverészve pihented ki a nap fáradalmait. No azért annyira nem fárasztottuk ki magunkat. Felfedeztük a várost, jártunk bringával vízeséseknél, láttunk erdőben elefántot (láncon sajnos), kigurultunk a közeli krátertóhoz, ami olyan, mintha tündérek laknák… kristálytiszta a vize, és egy buja erdő közepén terül el. Esténként volt, hogy bekeveredtünk helyiekhez, akik megmutatták, hogy a rizsbort legjobb chiliszószba mártogatott pörkölt marhabőrrel inni… hát, én vitatkoznék. De azért illedelmesen teszteltük a dolgot.
Sajnos Ban Lung volt utolsó kambodzsai állomásunk, nem volt mit tenni, Laosba kellett menni….
a Híres Neves
vihar közeleg
feljáró a lakosztályba
kikukkantok
átlagos reggeli: minden jóval tömött baguette, mellé és egy kis szójatej
Ban Lung főutcája
Gino kissé túlöltözve kb 40fokban kórházba igyekszik...lázas volt és azt hittük maláriás, de végül az egész csak vaklárma volt
piactér
recycling mission Cambodia. imádom ezeket a kukákat
ne duriant vegyél Ginooo!
nekik is tetszett
ez meg már itt a felnőttek mókája, de én ebből (többet) nem kérek
tour de vízesés, első állomás
ugróképes
ott szomorkodott a fák között
gyereksereg Ban Lung templomában
Yeak Loam tündértava
megszálltuk
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
delfinek a fa tetején...hm. talún bálint mikor rászáll a vízre amiatt? nem jöttem rá. de nagyon szuper lett a video, iigazi leső feelingje van. te, ez a mekong nem koszos egyáltalán? így félközelrpl nem mentem volna bele.
ReplyDeleteés a buddhista szerzetesnők is mind kopaszak? erre mintha lenne valami szabályszeru hogyan is van ez, tudjátok?
abba a meditációs kpba én is felmásznék, emlékeim szerint mi csak egy hasonlo helyen voltunk, egy to fölött, ott épp egy akkora buddhaszobor épült, ami szerintem a hősökterén a két muzeum között talán elfért volna. .. na mindegy.
várom a thaiföldi beszámolót!
csók aarhusbol
igazából nem kell nagy jelentést keresni, nusika csak összetette a két részt a delfineket meg az egyik kedvenc szállásunkat a treetop-ot.
ReplyDeletemekong nem koszos, delfinek nem szeretik azt.érzékenyek.
én még csak kopasz fehér ruhás szerzetesnőket láttam itt.
elösször még laosz, aztán a thai-ok, bár nem nagy falat lesz az
Az egy mentőmellény rajtad?
ReplyDelete