Friday, September 24, 2010

--- Delfinek a fa tetején ---

Angkori élményeinket emésztgetve visszatértünk a fővárosba, Phnom Penhbe, de csakis azért, hogy új irányt vegyünk, és feljussunk északabbra a Mekong partján. Célunk Kratie kisvárosa volt, ami nem is volna igazán különleges, azonban a Mekongban élő édesvízi delfinek pont ezt a környéket szemelték ki lakhelyül, a kedvező halállomány és a megfelelő mélységű meder miatt. Számuk mára vészesen lecsökkent köszönhetően a dinamittal történő halászatnak és a Khmer Rouge idején népszerű vadászatuknak. Mára mindenki nagy erőkkel azon van, hogy védelmezzék ezt a ritka állatot, és azzal, hogy kihajózol hozzájuk (elvileg) te is ezt támogatod.





A ritka Irrawaddy delfin édesvizű folyókban él, számuk csupán pár ezerre tehető. A legtöbb példány Bangladeshben található



delfindokument

A várostól 15km-re van a delfinfőhadiszállás, ahová bringával gurultunk ki. Bemelegítésként leültünk a partra szemlélődni és hopp, láss csodát, máris kibukkant egy kerek buksi. Mert bizony ezek a lények nem azok a hagyományos palackorrúak, én dudorfejű delfinnek kereszteltem őket. A hajósok kissé erőszakosnak bizonyultak, szóval odébbálltunk pár kilométerrel és alapítottunk egy saját delfinlest, ahonnan órákig bámultuk őket. Egész közel merészkedett némelyik a parthoz, sőt volt, hogy hármasával bukkantak elő. Végül nem bírtam magammal és sikerült Bálintot rábeszélni, hogy kimenjünk a nyílt vízre hajóval.

Kratie piactere

útban a delfinekhez benéztünk egy templomba és felmásztunk
egy hegyen lévő meditációs központba is 


növendékek

Buddhista szerzetesnő a meditációs központban. Egy egész kis falucska alakult ki itt fenn a hegyen

egy lépcsősor a sokból

játék egy útmenti kis faluban

ez már itt a Mekong

elfoglaltuk pozíciónkat és minden módszert bevetettünk, hogy odacsalogassuk őket

Soká szeltük a hatalmas mindenfele terjengő Mekong habjait, majd lehorgonyoztunk a delfintelepnél. Nemsokára elkezdtek gyülekezni a dudorfejűek, némelyik odáig vetemedett, hogy fickándozni kezdett társaival. A késődélutáni fényben gyönyörű látványt nyújtott, ahogy kibukkantak, vizet prüszköltek a magasba, majd eltűntek a mélyben. Másfél óra helyett legalább hármat kint voltunk a vízen…de még így sem tudtam betelni velük.

A telénk nem bizonyult elégnek ide, szóval csak ilyen ufóképeket sikerült készíteni

prüszk 

Minden delfinnek kicsit különböző formájú a hátúszója, ez is segít megkülönböztetni az egyedeket



örvendek a találkozásnak!


Másnap egy 12 fős kisbuszban 25-en nyomorogva indultunk tovább Ratanakiri tartományba, Ban Lung kisvárosába. A hátsó két sorba ültették a „falangokat” (külföldiek), így egész jó kis társaság alakult ki. Velünk tartott Gino is, olasz barátunk, akivel még a delfinvárosba tartó buszon találkoztunk.
Ban Lungba érve kitettek minket egy pompás szállásnál, az egyik legjobb volt utunk során. Szoba potom áron (kb. 1000ft kettőnknek), ingyenes wifi, minden fából készült, a fürdő kavicsokból kirakva, erkélyen orchidea lóg. A kiskuckó a fák koronájával egy szintre épült. Nem túl magas fákat kell elképzelni, de a kilátás még így is lenyűgözött. A legjobb azonban az étterem részen volt, ahol egyenesen egy völgyre láttál, miközben kényelmes párnák között heverészve pihented ki a nap fáradalmait. No azért annyira nem fárasztottuk ki magunkat. Felfedeztük a várost, jártunk bringával vízeséseknél, láttunk erdőben elefántot (láncon sajnos), kigurultunk a közeli krátertóhoz, ami olyan, mintha tündérek laknák… kristálytiszta a vize, és egy buja erdő közepén terül el. Esténként volt, hogy bekeveredtünk helyiekhez, akik megmutatták, hogy a rizsbort legjobb chiliszószba mártogatott pörkölt marhabőrrel inni… hát, én vitatkoznék. De azért illedelmesen teszteltük a dolgot.
Sajnos Ban Lung volt utolsó kambodzsai állomásunk, nem volt mit tenni, Laosba kellett menni….


a Híres Neves


vihar közeleg

feljáró a lakosztályba

kikukkantok

átlagos reggeli: minden jóval tömött baguette, mellé és egy kis szójatej

Ban Lung főutcája

Gino kissé túlöltözve kb 40fokban kórházba igyekszik...lázas volt és azt hittük maláriás, de végül az egész csak vaklárma volt

sweeney todd...szerencsére túlélték a srácok

piactér

recycling mission Cambodia. imádom ezeket a kukákat

ne duriant vegyél Ginooo!

beforgattak a kissrácok



nekik is tetszett

ez meg már itt a felnőttek mókája, de én ebből (többet) nem kérek

egy kör robot

tour de vízesés, első állomás


ugróképes




ott szomorkodott a fák között

gyereksereg Ban Lung templomában





Yeak Loam tündértava

megszálltuk



3 comments:

  1. delfinek a fa tetején...hm. talún bálint mikor rászáll a vízre amiatt? nem jöttem rá. de nagyon szuper lett a video, iigazi leső feelingje van. te, ez a mekong nem koszos egyáltalán? így félközelrpl nem mentem volna bele.
    és a buddhista szerzetesnők is mind kopaszak? erre mintha lenne valami szabályszeru hogyan is van ez, tudjátok?
    abba a meditációs kpba én is felmásznék, emlékeim szerint mi csak egy hasonlo helyen voltunk, egy to fölött, ott épp egy akkora buddhaszobor épült, ami szerintem a hősökterén a két muzeum között talán elfért volna. .. na mindegy.
    várom a thaiföldi beszámolót!
    csók aarhusbol

    ReplyDelete
  2. igazából nem kell nagy jelentést keresni, nusika csak összetette a két részt a delfineket meg az egyik kedvenc szállásunkat a treetop-ot.
    mekong nem koszos, delfinek nem szeretik azt.érzékenyek.
    én még csak kopasz fehér ruhás szerzetesnőket láttam itt.
    elösször még laosz, aztán a thai-ok, bár nem nagy falat lesz az

    ReplyDelete