Keresztülszeli egy vasút, amit a jungelrailway néven emlegetnek jobb körökben. 12 óra menetideje és a félúton kell kiszállni a nemzeti parkhoz. Kicsit romantikusabbra számítottam a leírások után, olyan kispirosra például. Ehelyett egy intercityt adtak. Persze azért a kilátásban nem lehetett panasz, bár tényleg jobban élveztem volna ha az ablakot lehúzhattam volna, és úgy utazni szembeszeles szájjal a lelógó indák és sziklaperemek között.
Központi falucska, sok szállással a folyóparton, innen lehet átcsónakozni a másik oldalra ahonnan, indulnak az ösvények. Már a folyópart innenső oldala is vadregényes, a mi szállásunktól (aminek minőségéről nem beszélek) rá lehet látni a folyóra, sok faházikó és úszó kajáldák.
Reggel kajabeszerzés, mert most végre ott is alszunk az erdőben. Itt vannak menedékházak, a legtöbb előtt sótömbök, amikre jönnek az állatok esténként, kitűnő lehetőséget adva azok megfigyelésére. Kiválasztunk egy beljebbeső hut-ot és indulunk is. Bemelegítésnek még végigmegyünk egy függőhídrendszeren a fakoronákon, olykor 40 méter magason, de a mindkettőnknél tapasztalható tériszony illetve leugrási kényszer ellenére semmi bajunk sincs.
nusi 40 méteren
A folyó mellett visz az utunk, nem egy könnyű terep. Hatalmas kidőlt fákon kell átmászni, út megy fel-le a folyóba ömlő patakokhoz. Rólunk meg a víz ömlik, de nagyon. Megint nem találkozunk más túrázókkal, csak egy pár pálmakunyhóból épült faluval. Próbálok haverkodni, de csak a helyes irányt tudják. Talán ők a legelzártabb népség (később kiderül, hogy ők az orang-aslik) akikkel eddig találkoztunk. Kisgyerek valami punkfrizurára nyírt hajjal, fűszállakkal a fülében, emberem meg egy fekete löttyöt keverget, tea az, de nem sikerül kiderítenem hogy miből.
Egy folyókanyarulatnál elhagyott üdülőházakra bukkanunk, és egy ismeretlen gyümölcsre, ami feltehetőleg ehető, az otthagyott létra legalábbis erre enged következtetni. Ebből be is raktározunk. A menedékházig 14km tettünk meg, de kifáradtunk rendesen. Meglepetésünkre a ház mind a 12 ágya foglalt, nem tudom honnan kerültek ezek az emberek ide, mert nem láttuk őket. Ágyunk az nincs, különben is foglalni kellett volna, ezt mi nem is tudtuk. Szóval a földön alszunk. A ház különben lábakon áll a föld fölött 5-6 méterrel, egyetlen ablaka a sókövekre néz. Legtöbbet a tapírok járnak erre, de egy vezető szerint, aki szintén itt van a házban három német csajt vezényelve, megfordul itt feketepárduc és az előző házat, ami még fából épült, az elefántok romboltak le miután éjszaka szétvakuzták őket. Éjszaka kicsit szétnéztünk az erőbe, a hangzavar az csodálatos, valamint a foszforeszkáló gombák a földön. Lámpát leolt s pár perc múlva már lehet is látni a fényfoltokat. Ezek csak nagyon apró, leveleken, fákon megtelepedő gombák, ne azt a hagyományos kalaposat képzeljük és ne is a goapartik kellékgombáit. Így 12+2en nem nagyon lehetett csöndbenmaradni így nem nagyon jöttek állatok, eső is elkezdett esni bár nem tudom ennek volt e köze az állatok nemlétéhez. Felkeltünk éjszaka többször is, én egy szempárt láttam, elszaladt gyorsan.
1000 láb
a tüskék is nehezítk a haladást
orang aslik
zsebe van a fának!! őrület
pihenés a tembeling-kanyarban
kéne egy puttyony ide
Reggelre az eső elállt de az egész erdőről csöpögött a víz, minden sokkal zöldebb, minden illat erősebb. Így indultunk vissza egy másik úton. Legelőször a bőgőmajmokat hallottuk, nem jöttek elő, de Nusi masszív állatkertélményeinek emlékére, felismerte hangjukat. Az erdő nagyon adta önmagát ezen a reggelen. Letelepedtünk egy fatönkre pihenni és ekkor hatalmas susogással fölénk szál egy hornbill (olyasféle kinézetre mint egy tukán). Ilyenre vágytunk, bár én nem sokat adtam volna érte, hogy látunk. Hatalmas ez a madár. Mikor közelítettünk mindig egy fával odébb szállt, így sokszor hallottuk isteni szárnycsapásait. Suhognak a levegőben, mintha egy sárkány szállna. Később még láttam két tapírt is elrohanni, épphogy csak megláttam őket és már menekültek is.
menedékház
kinézete ellenére ez a növény nem élősködő, begyűjti az odaszálló leveleket és humusszá gyúrja
A Hornbill
Még egy alvás a folyónál és másnap reggel indulás a vonathoz, hogy tovább élvezhessük a junglerailway második szakaszát. Az állomásig meg folyón utazunk, egy hosszú csónakkal. 2 órás út a sűrű erdővel szegélyezett folyón. Közben felrémlik, hogy a telefonomat azt otthagytam a töltőben…egy levél még megy vissza, hogy küldjék el egy Georgetown-i hostelbe, a következő nagyvárosba ahol időzünk majd.
éttermek a folyón, kilátás a szállásunktól
No comments:
Post a Comment