Hosszas utazás és többszöri átszállás után megérkeztünk a három kicsi Gili sziget közül Trawanganra, vagy egyszerűbben Trallalára, ahogy a turistáknak tanítják. Mert bizony itt már hegyén hátán turista, nagyobb sűrűségben találhatóak, mint a helyiek. Mindenki özönlik ide búvárkodni, hasat süttetni, meg szörfözni, nincs is itt más tennivaló.
utkozben uj kozlekedesi formaval talalkoztunk , ez az Oscar
ez pediglen valami borzalmas lotty
Sziget fesztival
Trallalan is akadnak oscarok
Nem épp a legjobbkor csöppentünk ide, egyrészt, mert most van szezon és csurig a sziget, másrészt meg esett, de nagyon. Úgy éreztem magam, mint a Sziget egy dagonyázós napján, minden sárban lucsog és a nép mint ázott veréb szlalomozik a pocsolyák között. A szállások az eddigiekhez képest aranyárban, persze az összes hely nagyon pofás, tengerre néző, igazi bambuszköltemények. Óriási a kontraszt az eddigi Indonéziához képest. A sziget belsejében aztán rábukkantunk egy szerényebb kis lakra, még szinte el sem készült a szoba, épp ezért olcsóbban lett a miénk.
Következő feladat a bringaszerzés volt, végre tekerhetünk, már hiányzott! Kaptunk egy pár kedves kosarast és nyomás szétnézni. Az eső sajnos kérlelhetetlenül esett, de még így is megkerültük a szigetet (nem egy nagy táv), mezítláb, dagonyázva.
Másnapra kiderült az ég, nem is haboztunk, irány búvárkodni! A hal felhozatalra itt sem lehet panasz, kisebb-nagyobb, vitorlás-hosszúkás, sárga kék tarka, na meg szivárványszínű. Ezrével lubickolnak a türkiz vízben.
Délutánra sajnos megint esőre állt, de nem volt olyan vészes, csak épp búvni nem lehetett. Begurultunk hát a sziget közepébe, úgyis ott laknak a helyiek, meglestük őket. Szerényebbek arra a lakok, tehén, szemét, kókuszhéj a körítés. „Megmásztuk” a legmagasabb pontot is, hát nem volt nehéz, és a látvány sem tarolt le, lapos ez a Gili. Azért láttuk szépen a szomszéd Giliket, meg Lombokot, amit busszal átszelve érkeztünk ide.
Este igazán eleven itt az élet, bár étterem hátán, ilyen olyan csini dizájnnal, hívogató táblákkal. Az éttermek előtt jégbe meredt halak, rákok. Mi végül a tengerpartot választottuk, kezünkben sörrel (bár még itt sem olyan olcsó), vacsorát pedig egy helyinél vettünk. Mindig az a legjobb, ott pörgetik előtted a wokban a fogást, vagy csak rámutatsz mit kívánsz, és máris a tiéd. Elnéztünk még egy „reggae bárhoz” is, de hiába volt élőzene, nagyon U2-san hangzott, szóval ezt kihagytuk.
Következő napra tervezte Bálint a szörfözést, de sajnos egy fodor nem sok, annyi sem volt a vízen. Előző nap sem voltak valami óriás hullámok, lego embereknek talán elmegy. Mit volt mit tenni, mentünk búvni. Ezen a helyen végre sikerült elcsípnem egy teknőst! Ott lapátolt előttem, nem is volt kicsi. Szívem repesett…
hiaba tepersz csavokam!
Sikerült rábukkannunk egy csiga és csillag kolóniára is. Ilyen ronda csillagokat komolyan mondom nem láttam még, de az a legrosszabb, ahogy közlekednek. Tekergő kis korcsok, csupa tüskék. Bálint persze magára helyezte őket, szépen összebarátkoztak. Nekem egy kis muréna jutott barátnak, akkora volt a feje mint a körmöm, és egy sziklában vészelte át tátogva az apályt.
a gyonyoruseges zold cafat
Balintnak bejottek
Na hát ez a két nap elég is volt itt, sokkal tovább szerintem elunja magát itt az ember, zéró kultúra, csak ezek a plasztik helyek meg a turista hegyek.
Menjünk inkább Balira!
a hatterben az mar Bali vulkanja....
No comments:
Post a Comment