Bűzös Kalkuttából szabadulva elzakatoltunk, jeepeztünk Darjeeling tartományba, a teák híres földjére. Első állomásunk Mirik kisvárosa volt, közepén egy festői kis tóval. A levegő tiszta, mindenfelé buja tuják, a háttérben előbukkannak végre a hegyek is. Ahogy a táj, úgy a népek is változnak, hiába vagyunk még mindig Indiában, errefelé főleg nepáliak élnek, nem is beszél mindenki hindiül. Az arcok is mások, és elő-előtűnnek a Gorkhaland feliratok házakon, kapukon, táblákon. A Gorkha királyság a mai Nepál egy része volt és hozzá tartoztak ezek a területek is, ám később Indiához kerültek. Nagy divat erre követelni, hogy we want Gorkhaland.
We want!
Jókor érkeztünk ide, ugyanis a következő napon kezdődött a hinduk legnagyobb öt napos ünnepe, a Diwali vagy más néven Dipawali (felér a mi karácsonyunkkal). Ennek megfelelően a házakon virágfüzérek lógtak, a tó partján óriáskerék, céllövölde és egyéb huncutságok üzemeltek. Volt vásár, lakoma, a tóparton lehetett lovagolni. Az idő itt már kezdett hűvösebbre fordulni, ideje volt felkészülnünk a hideg hegyekre, ahová tartottunk. Kezdésnek vettünk magunknak cipőt, ami már hónapok óta nem volt a lábunkon, furcsa érzés is volt belelépni. Este beköszöntött az áramszünet, ami ezután szokásos vendéggünkké vált, errefelé ugyanis minden este elmegy az áram egy-két órára. Marad ilyenkor a gyertya, meg a pár generátorról táplálkozó kis fény. Van egy hangulata.
Efféle jeepekkel lehet a környéken közlekedni. Soronként négy embert (vészesetben ötöt) szokás bepaszírozni, plusz még ott van a tető is...
minden jeephez tartozik egy hátul csimpaszkodó fiú, aki cuccdobáló, pénzszedő funkcióval bír...tiszta indonéz feeling
chapati, curry
konyha hátulja
geng
iszonyú gyorsan pörgött
ez itt a hinta-helyzet
gengszter
esedékes volt már
profi munka. ha valaki megmondja esetleg mi lehet ez a kő, annak pirospont
egy csokor kölök
masal-e?
A jobb sarokban tisztelt hölgyeim és uraim, jól látható az úgynevezett MOMO, mely nem más mint egyszerű tészta káposztával/hússal tömve, majd megfőzve. Ha mást nem, hát momót biztos mindenhol találsz.
Másnap Kalimpongba indultunk, meleg ruha vásárlást terveztünk a heti piacon. Útközben sikeresen elcsíptük a híres darjeelingi kisvasutat, amire már korábban terveztünk felszállni, de azon a szakaszon épp nem járt. India legmagasabban fekvő vasúti megállójában (2250m), Ghumban pattantunk fel és 40 perc alatt megtettünk kemény 8km-t a következő állomásig. A pár keresztezett faluban a házaktól centikre zakatoltunk el. A lakosok úgy látszik sosem unnak rá a vasútra, kint álltak és lelkesen integettek, mintha most látnák életükben először.
keresem az állomást
minden szója úgyigaz
egycsücsök tea
Estére Kalimpongba értünk, amiről kiderült, hogy nem is olyan kicsi város, mint hittük. Diwali második napja volt, az utcák átváltoztak háborús övezetté. Mindenhonnan petárdák potyogtak, pörgő, kúszó, sziszegő, szikrázó csodák minden lépésnél. Vacsora után a jól megérdemelt bengáli édességünkkel végképp betelve spuriztunk haza, néha nagyokat ugrálva, mint egy bakkecske. De túléltük.
Másnap reggel lelépcsőztünk a piacra, és sikeresen degeszre vásároltuk a hátizsákunkat meleg ruhákkal. Sikerült rábukkannunk több kupac használt ruhára, messziről érkezhettek, mégis olcsó volt, jó vásárt csináltunk. Hiába most küldtünk haza nemrég csomagot, újra tele a zsák.
bengáli sütik
a jól megérdemelt
háborús övezet a házunk előtt is
tipikus kanyarulat
Kalimpong házai
heti piac
ünnepi porok - festék
Lava falva volt a következő megállónk, ahol már nem tréfál az idő, igenis hideg van, és egy kis sétával remek kilátást kapunk a Himalája itteni a szakaszára, a Kanchenjunga vonulatra, mely tekintélyt parancsolóan ott lebeg a táj felett, közepén ott tornyosul a világ harmadik legnagyobb hegye, Mr. Kanchenjunga jómaga (8585m). Székhelyünket sikerült a legnagyobb buli közepére tenni, ugyanis a Diwali ünnepség, és a hozzá tartozó játékok mind-mind a házunk előtt zajlottak. Sikerült megkóstolnunk végre az itteni „sört” is, a changot. A sörhöz nem sok köze van, inkább savanyú, szerintem mustszerű az íze, Bálint szerint szaké. Annyira nem kattantunk rá, de nem volt rossz.
Errefelé végre alkalmunk volt túrázni, mentünk is egy jó kis karikát. Érintettünk egy tibeti kolostort, egy csöpp falut, ahonnan lefelé vezetett egy kis ösvény a völgybe. Útközben elszórtan borsó-, rizs és egyéb zöldségföldek és virágba borult házak meg emberek. Ezen a fontos napon mindenki kapott az idősebb testvérétől egy tikkát (egy kis kenet rizsből, színes festékből) a homlokára a tisztelet és szeretet jeléül. Ragyogtak az arcok, mosolyogva igazított útba mindenki. A völgyből indulhattunk felfelé utolsó állomásunkig, egy teaföldig. Meredek volt az út, de nem bántuk. Alig vártuk, hogy végre közelről is megcsodálhassuk ezt a növényt, mert eddig még csak autóból elsuhanva láthattuk a kerek teadombokat. Na most itt voltak nekünk, sétálhattunk köztük, szagoltuk, csodáltuk. Olyanok ezek az ültetvények, mint valami elvarázsolt kert Csodaországban. A gyárba sajnos nem tudtunk bejutni, mivel zárva volt az ünnepnapon, de egy család behívott magához és kaptunk teakóstolót sütivel.
Utolsó lavai napunkon lesétáltunk egy lejjebb fekvő faluba, ahonnan igazán jól látszanak a hegyek. Este pedig minket is elkapott a Diwali láz, ezen az estén volt a legnagyobb buli koncerttel, tánccal, csobogott a chang, pörögtek a játékok. Sörpecázás, kockajáték, alias lucky 7, és rupivadászat a zavarosban.
defekt 4km-rel a cél előtt
ez volna hát a rettegett chang, vagy más néven bamboo. Óriás bambuszkorsóban vannak a kis magvak, amikre forró vizet öntenek és 10 perc múlva már ihatod is. Ha kifogyott újratöltesz. Az ital egyre alkoholosabb lesz az idő elteltével
Lava kicsiny házai
Gompa Dara, egy tibeti kolostor
szabadnapos szerzetesek....kriketteznek
nem szokatlan errefelé az orchidea
ott figyel a napelem
megvendégelt minket teára meg sütire, pedig csak azt kérdeztük tőle merre van itt valami kajálda
díszben az egész família - Happy Diwali
aratásra váró rizs
ezek a kerek kis csodák pedig már a teabokrok
köztük cseresznyefák virítanak
ezt iszod
a nap dolgozója megmutatja hogy kell szedni
megunhatatlan
teakóstoló, közben a család tanulmányozza a térképünket
ilyenen utazik a tea
nyugi, már újra barna
tipikus orrkarikás himalájai asszonyság, háttérben a Kanchenjunga
Dawa Sherpa, aki berántott minket a buliba
jól megférnek kicsik és nagyok
összegyűlt a falu apraja s nagyja
reggelek a tetőn
Darjeelingbe, a tartomány fővárosába épp csak benéztünk egy kis teavásárlás erejéig, majd sikkimi látogatásunk után pihentünk meg itt még egy napig. Hegyi város ez is, mint a környéken mind, sok lépcsővel, szinttel, meredek utcákkal. Mindemellett koszos zsúfolt és hangos.
Jöjjön inkább Sikkim és a hegyek!
a helyi kolostor
só?!?
ReplyDelete