lassanhazadöcögök: --- Sikkim, a hegyek ura ---

Sikkim tartomány India része, de az ember itt úgy érzi, mintha egy másik országba érkezett volna, például Tibetbe. Tilos a dohányzás (szinte mindenhol), nincs nejlonzacskó, csak szövet vagy újságpapír, és mindenfelé ott virítanak a szelektív kukák. Tibeti menekültek által hozott hagyományok és kolostorok találhatóak itt, és ahhoz hogy belépj erre a területre, külön engedélyt kell szerezned, ami két hétig érvényes. Mi megpróbáltuk maximálisan kihasználni az időt, ám két hét sajnos nem elég arra, hogy megismerd az egész tartományt.

Fővárosban, Gangtokban kezdtünk, ami Darjeelinghez hasonlóan egy nyüzsgő hely meredek lépcsősorokkal, szűk utcákkal, valamint egy Mahatma Gandhi road-dal, ami a sikkimiek Váci utcája. Minket viszont jobban érdekelt a himalájai állatkert, ami a várostól pár kilométerre, egy erdőben fekszik. A belépő kemény 50ft volt, kíváncsian vártuk. Az állatok itt állítólag „féltermészetes” környezetben élnek, ami annyit tesz, hogy hatalmas területük van, de ez sajnos nem mindre volt igaz. A medvék tényleg kaptak vagy egy erdőnyi részt, nem is láttuk őket, de tovább haladva a leopárdok, vöröspandák (ami a tartomány jelképe) és tibeti farkasok mind-mind kisebb ketrecekben tengődtek. Azért nem mindennapi hangulata van ennek az állatkertnek, olyan mint egy óriási elhagyatott park, amiben sétálva néha állatokra bukkanhatsz, nem is beszélve a folyamatosan háttérben lebegő hegyekről.

meredek

gangtoki utcakép

tipikus indiai kaja, végre egy kis kefírrel

itt is vettünk teát

mindenkinek van egy csöve

redpanda, a tartomány jelképe

ó, miért?..

Rumtek volt a következő állomás, ami csak egy kis falu, van azonban egy híres kolostoruk, amit a Dalai Lámához rangban egyik legközelebb álló, úgynevezett Karmapa alapított még az ’50-es évek végén. Hamvait a kolostor arany sztúpája őrzi. A rumtekiek nagy szomorúságára a XVI. Karmapa utódja(tehát a reinkarnációja) sajnos nem foglalhatja el székhelyét itt, ugyanis az indiai hatóságok ezt nem engedik (talán a kínai határ közelsége miatt tartják ezt veszélyesnek). Mindenfelé „Engedjétek haza a Karmapát”, „Nem nyugszunk míg itt nincs”, feliratú matricák és falragaszok díszlenek. Nem így terveztük, de végül megszálltunk a kolostor vendégházában, ami a lehető legjobb döntés, ha kicsit bele akar folyni az ember az itteni életbe. Érkezésünk estéjén részt vettünk életünk első Puja-ján (kiejtése: pudzsa), vagyis istentiszteletén. A fal mellett ülve hallgathattuk, amint a szerzetesek zenélnek, énekelnek és imákat mormolnak. Földöntúli élmény volt ott ülni egy óriási teremben, hallgatni a fülünknek még ismeretlen dallamokat, figyelni minden mozdulatukat, ahogy hajlongva, kezükkel jelelnek és egyesek már-már transzba esve darálják a szanszkrit szövegeket. Úgy éreztem valami titkos és jelentőségteljes dologba csöppentünk bele.

Másnap reggel 6-kor újra puja volt. Mindenki beült a kis sarkába, vagy a fal mellé, és dölöngélve, mormolva memorizálta a szövegeket, amik hosszú kinyitható tokban tartanak, és mint egy szemüvegtartót felpattintják mikor mormolni tartja kedvük.

Összebarátkoztunk egy szerzetessel, Karma Thudeppel, akivel egyik délután órákon át beszélgettünk a vallásukról, az életéről és a kolostor dolgairól. Igazán csupa szív ember, aki itt lakik már 14 éve (most 27 éves). A családjában ő volt az elsőszülött fiú, ennek ellenére a szülei úgy döntöttek szerzetesnek küldik (az elsőszülött fiúk feladata hagyományosan a család eltartása). Persze megkérdezték őt is, hogy szeretné-e, és végül egy barátja tanácsa alapján döntött: „ha szerzetes leszel, nem kell csak egy tantárgyat tanulnod!” Kicsi volt még.

Azóta sok év eltelt, eleinte lassan rázódott bele az itteni életbe, de mára már megtalálta az egyensúlyt. Rengeteg dologgal foglalkozik, angolt tanít, ő a kolostor fényképésze és „hangtechnikusa” is. Két évet Dharamsalában tölthetett a Dalai Láma közelében, ide csak a legjobbakat küldik, akik ezt megérdemlik tanulmányaik alapján. A 32 kötelezően elsajátítandó szövegből még 12 van hátra neki, azt mondta megtanulásukhoz másfél év kell. Ezután végzett és vagy tanár lesz belőle, vagy meditációval folytathatja.

Az itt töltött három napban mindig vele jártunk enni egy kis konyhára, ami hivatalosan nem a kolostor menzája, de nagyon sok szerzetes jár oda egy kis levesre, tésztára, teára. Mindig addig kaptunk a tányérunkra, amíg végképp tele nem lettünk. Délután lejártunk a kolostor elé egy kis „gombfocira” (carom). Négyszögletű pályán korongokat pöckölve kell a négy sarokba betalálni. Nem is olyan könnyű, a szerzetesek persze már mind vérprofik, szóval izzadtunk rendesen.

Ez a pár nap beengedést adott az itteni életbe, és az biztos, hogy az első pujamat sosem felejtem el.

rumteki kolostor a guesthouse tetejéről

zászlók hada mindenfelé

monkfoci - szigorúan csak vasárnap

pujára menet

rumteki megtisztulás

kolostor kincsének őrzője

Karma Thundep

a környéken sétáltunk, mikor letámadott minket egy osztálynyi gyerek

autogramot követeltek

betakarítás

pihi

imamalmok a templom körül - szigorúan óramutató szerint pörgesd és aszerint is járj körbe

carom board

Eleget vártunk, engedjétek haza a Karmapát!

Igaz láttunk már teaföldeket Darjeelingben is, de gyárba sehol sem sikerült bejutnunk. Éppen ezért Sikkim egyetlen teaültetvényéhez, Temihez tartottunk, hátha ott majd sikerrel járunk. Véget nem érő dombok magasodtak itt, az ember azt hiszi, hogy ez már a teteje, de volt még mindig tovább is. Rábukkantunk a gyárra, de mint megtudtuk, látogatók előtt sajnos sosincs nyitva. A kapu mégis nyitva volt és az egyik teremben egy osztálynak tartottak előadást. Igaz kicsit kilógtunk közülük, de pár percre benéztünk mi is, láthattunk pár gépet, meg a száradó leveleket.

hullámzik a tea

!!!

Kiteáztuk magunkat újra és elindultunk Yuksomba, ami régen Sikkim fővárosa volt, ám mára nem több egy kis falunál. Történelmi szempontból viszont fontos, hogy itt található egy kőtrón, ahol még a 17. században három láma találkozott és létrehozták egy Sikkim mai területén található királyságot. (Yuksom jelentése: a három láma találkozása). Azonban a cél, ami miatt ideérkeztünk az volt, hogy végre meghódíthassuk a hegyeket. A túrák kiindulópontja ez a falu, és itt még mindent beszerezhetsz, amire csak szükséged lehet fent (hálózsákok, kabátok, kesztyűk…). Egyetlen szervező irodát találtunk, akikkel rögtön lepaktáltunk (sajnos). Egy napot kértek még, míg az engedélyeket beszerzik (nemzeti park, menedékház), aztán indulhattunk is. Ez az egy nap jó volt arra, hogy bejárjuk a falut és lelkileg is ráhangolódjunk a következő egy hétre…