Sikkim-i kalandozásunk következő célpontja: Kancsencsunga nemzeti park.
Kiindulóhely: Yuksom, Sikkim első fővárosa, a király-ok koronázóhelye.
Időjárás: A túra előtti éjjel esett végig, reggelre azonban kiderült, havas hegyek hívogatnak messziről.
A túra:
Első nap.
8.35 Yuksom. 1750m. 12fok.
Elindulunk a vezetőnkkel, aki elég csendes típus így elsőre. Viszi egy zsákunkat, pedig nem neki kéne. A másik rajtam van, igaz, az sokkal könyebb. A portereink és a jakjaink majd jönnek utánunk később.
Mára 17km a táv, és 2900-ra kell felmászni.
Falu határában hasítunk botot magunknak bambuszból, ezután már szigorúan tilos bármily növényt bántani.
Táj szépen változik, 2000méteren még elszórtan banánfák, bambuszok, de már főként hatalmas fák, és mohaerdők. Egyre feljebb haladva a fenyőfák is beköszönnek a mohásodás meg drasztikus méreteket ölt.
Hajmeresztő hidak és kristálytiszta patakok.
Az út kövekkel kirakva, öröm rajta menni. Jakok és hordárcsoportok szállingóznak lefele.
Délutánra sűrű ködöt kapunk, ebben a tejfölben érkezünk meg Tsokhára.
Ez az utolsó település, tibeti menekültek lakják. Nem sok, kb 20 házból áll, van egy templom kis tóval és jóidőben megunhatatlan kilátás.
Egy menedékházban szállunk, elég hideg van már, de a pörgés nagy, egy francia csapat épp a sikeres túráját ünnepli.
Mi még a hordárainkra várunk, ők hozzák a kaját is. Sötétedéskor a vezetőnk bejelenti, hogy nem hiszi, hogy ma megjönnek, így kaja után néz. Egy helyi család invitál meg minket, külön öröm, hogy a lencsés-zöldséges rizshez még tűz is van itt. Az egészet changgal - a már említett helyi piával - öblítjük. Az éjszaka nem meleg, főleg, hogy az ígért hálózsákot sem szállítják a jakok, így marad a saját, nem éppen erre az időre tervezett zsákunk.
sok ilyen hid van az ut elejen
nem is csoda, ilyen volgyeket jobb athidalni
, a yaksuruseg egyre nagyobb, itt kis szoruek a yakok, a hosszuszoru Tibet fele honos
ahol a retek az ur
csucsforgalom
meseut
Második nap.
Tsoka, 2900m, 3fok.
Reggelire megint a jó meleg tűzközeli helyünkre megyünk. Egy tojás+ két chapati. Ez így nem lenne rossz, de elég sokat kell felfele másznunk ma is, kajánk meg még mindig nincs.
Ma végre elkezdenek szaporodni a hófoltok is, és a nagy fák is elfogynak, maradnak a bokrok, mohák és a sok-sok rhodondendron, ami ugyan nem virágzik, de bimbózik (bár mindjárt itt a tél) és így nagyon szép.
1 után nem sokkal már Dzongri-n vagyunk, itt már mindösszesen 2 ház van, pár ember lakik csak, ők is lejjebb mennek télen.
Egész nap sűrű ködben jártunk, itt sincs ez másképp. Sok mindent csinálni nem lehet, még szerencse, hogy van egy kisebb tűz. Nusit onnan kirobbantani nem lehet.
Sötétedésre felér az első porterünk némi kajával, hurrá.
Vacsoránk bőséges, fejünk kicsit fájogat, szoknunk kell még ezt a magasságot.
Egy kicsi, nem meleg, zipzár nélküli hálózsákot bírtak küldeni, nevetséges. Meg egy levelet, amelyben az áll, hogy a jakpásztor (nem tudok jobb magyar szót) megsérült. Ezt nem hisszük persze, tuti kamu. Itt a kunyhóban már minden hordár tud az esetünkről és ez az örök téma, a duruzsolásukból néha kitűnik a redpanda szó, ami a szervező irodánk neve, és már mi is nagyon utáljuk.
Napi szenzáció, hogy felérve ide elsőre egy magyarba botlottunk. Sportszelet kerül a birtokunkba.
Ez már majdnem 4000m, nem meglepő, hogy fáj a fejünk. Nem nagyon, de tompán.
Éjszaka hidegebb, de a hálózsák,+ pokróc kombó itt még jónak bizonyul.
Tshokai hazunk
meseutak folytatas
elso hofoltok
lovak is vallalnak ilyen melot neha
mohacity
labmosas, meg a porterek is megmosolyogtak
az ember es a hegyi istenek talalkozohelye
Harmadik nap.
4.46-kor kelés. Fagy. Forró tea. Göncölszekeret először látjuk utunk során, ki van borulva. Indulás egy közeli csúcsra. Idő tiszta, a hegyek fénylenek az éjszakában. Fél óra és fel is érünk. Épp kezd derengeni. Felhők nem sokkal alattunk várakoznak, ahogy mi is. Nincs más a csúcson csak mi. Hegyek kezdenek virulni, majd a nap süti őket. Lent a felhők lassan kúsznak felfele, de még időben ránk süt a nap és elkezdünk kiolvadni. Viszont itt van a köd is és a reggeli is hív, úgyhogy visszaindulunk. Degeszre reggelizzük magunkat, végre a saját kajánkból. Zabkása, leves, omlett, chapati. Sűrű köd van megint. Ma csak itt a környéken megyünk egy kisebb túrára, akklimatizálódás van. Nem árthat. Dzongri hágóig megyünk el sűrű ködben, egy-két jaklegeltető falut elhagyva. Fa már nincs, pár bokor, meg füvek. Északi oldalakon hó.
4500m a hágó, sok a hó, imazászlók jól mutatnak benne. Ebédre visszaérünk és miután délután valami nyáladzik már a ködből, ott is maradunk. Próbálunk nem fázni, nem könnyű. Nusit berántja a tűz, én még kártyázok a hordárokkal. Ők különben nem normálisak. Némelyik rövidgatyában és papucsban, így mennek feljebb is. Mai imádkozási téma, hogy jöjjenek még cuccaink, mert ha nem, akkor holnap fordulhatunk vissza. Kéne még a kajákhoz eszköz (gáz, lábosok, tányér, stb.), egy sátor a csúcstámadás előtti estére. Meg ugye még mindig egy normális hálózsák. Már majdnem sötét van, mikor megjelenik három porter, no jak, majdnem mindent hoznak, csak sátrat nem. Így többet kell majd menni (az utolsó menedékháztól) a csúcsig.
Hálózsák viszont jó, még a Nusi sem fázott benne.
Fejünk tényleg jobb, este már nem fáj, napközben is csak nekem, mikor felfele megyek, és ha megállok, abbahagyja.
4200m
jon a kod
szent hegy: a fekvo buddha
jon a nap
meg is jott
yak vs. lo
Dzongri home, mindig kodben
Dzongri hago. 4500m
lefele
szepek a szinek ha elmegy a kod
Negyedik nap.
Én még felszaladok a kilátáshoz hajnalban. Ma köd van és még hidegebb, viszont sokan vannak. Már majdnem elindulnak lefele a népek, mikor lemegy a felhő, megint varázslatos, és végre a Kancsencsunga is tisztán látszik a maga 8585 méterével (tegnap a teteje felhőkbe borult).
Mai táv is 9 kilométer . Nem viszik túlzásba. Idő viszont ma a legjobb, végre nincs köd, csak párszor, de aztán mindig váltja a nap. Teljesen más így menni, színek vannak, és hegyek körbe. Először egy fennsíkon vágunk át, hullámzik a táj. Majd leereszkedünk egy völgybe, sosem látott mohahegyek tornyosulnak. Völgyben nagy erővel jön egy patak, e mellet haladunk felfele Kőtenger, majd ismét be a mohás fákhoz. Ez erdőből kiérve elénk tárul a hatalmas völgy, már famentesen. Laposan kúszik felfele. Akkora itt a tér, hogy a klausztrofóbiások gyógyulni járnak ide. Ez itt Tanzing, 3840méter, itt alszunk ma. Egy házikó van, annak is a közepét beszakította a hó még tavaly. Délután Nusival felmászunk egy közeli hegyre, annyira nincs is közel, de megéri. Napozunk, ránk fér már kicsit kiolvadni. Házban nagy az aktivitás, van rajtunk kívül két másik csoport is. Egy Finn asszonypáros, meg egy angol házaspár. Nekik vagy 12 emberük van (csapatonként), visznek székeket, wécé sátrat, mindent. Tűz itt is van szerencsére a konyhában.
Hószállingózás, életemben először azt kívánom, hogy ne essen fél méter hó holnapra.
7-kor fekszünk ma, holnap korán kelés. Innen megyünk a csúcsra (ami valójában egy hágó, de nekünk az csúcs), és az nincs közel. Mások egy napot még mennek innen, és csak onnan indulnak fel (igaz annak a napnak nem sok értelme van mivel csak 3-4 km a táv).
A szent hegy: Pandim 6691, tilos felmaszni ra
kutyak neha odacsapodnak par napra, majd azzal a lendulettel eltunnek
fagy
mikor szakadozik a felhoreteg
mohamohamoha
ebben a volgyben fogunk felmenni 5000-re
neha a hordarok is pihennek
arra
ilyen hatalmas kavicsokat kreal itt a patak
Tanzing - mikor elenktarult a ter!
nyuzsges a haznal
Tanzingi hazunk, a tavalyi ho kisse szellosse tette
A Pamdim egyre kozelebb, kedvenc hegyunk
delutani kiteronk
vacsi
Ötödik nap.
Csúcskísérlet.
2-kor kelés. Pár centi hó. -7 fok.
2.50 indulás 3840m-ről, gyorsan megyünk, csak kicsit megy felfele, köveket és kis patakokat kell átugrani a sötétben.
3.40 Lumini 4100m, utolsó táborhely, van itt pár sátor. Innentől emelkedik már az út, bár mindig csak a következő lépést látjuk.
5.10 Egy kisebb csúcs, 4600m. 7.km. Még sötét van mikor megérkezünk, itt várjuk meg a világost.
Épp az egyik legyszentebb hegy, a Pandim lábainál vagyunk. Hideg van, 5.55-ig várunk majd tova. Útközben kezdenek naposak lenni a csúcsok. Nagyok itt a terek. Van egy homoksivatag szerű rész, ami messzebbről egész kicsinek tűnt, de félórán keresztül gyalogoltunk át rajta.
Kezdünk igen lassan haladni, főleg a legutolsó emelkedőn. Kicsi szédülés, hallás is más, olyan ez egész mintha lenne bennem pár sör.
7.24 Goachala hágó.5012m. Bár nem tudom a mi a hivatalos. Valahol 4995, máshol 4950, de hallottunk 5500-at is meg 4700-at. Én egy viszonylag jó térképen láttam az 5012-őt, maradjunk annyiban. Innen visszalátni az egész völgyre. A másik irányban meg itt tornyosul már maga a Kancsencsunga. Nap is hamarosan idesüt, igazi életmentő. Elfogyasztjuk a pár krumplinkat és egyéb apróságokat, kicsit még időzünk, majd indulunk visszafele.
Mostmár látunk mindent, van időnk nézelődni, megállni. Durva, hogy a gleccserek mekkora vájatokat képesek alkotni. Most látjuk azt is, hogy sötétben mekkorát emelkedtünk, akkor fel sem tűnt, jobb is így.
12.45 Leérve minkettőnknek megfájdul a feje, magasság, meg nem is ettünk sokat hajnal 2 óta. Egy órát várunk az ebédre, pár chapati és fűszerleves semmivel. Nem sok ez, utánajárok és kiderül, hogy nincs már sok kajánk. Szegény vezetőnk is tök ki van, ennyi szar egy túrán ritkán van. Lényeg a lényeg, vissza kell mennünk egy nappal korábban, ha nem akarunk csak chapatin élni még 3 napig.
hegy csillagokkal
madar is fazik
a hagotol visszanezve
Nusi a csucson
kofotel
kotenger
sivatag is van
isteni
regi szankszrit tablak hevernek neha szanaszet
Hatodik nap
Ma volt a leghidegebb éjjel, kint szerintem bőven -10 alatt volt. Csontáfagyott a kis patak a ház előtt. Úgylátszik ez a pár fal azért ér valamit, bent nem fagyott. Időnk viszont csodás.
Ma elvileg még innen túráztunk volna pár tóhoz, de így elindulunk lefele Tsokába egy másik úton. 17km. Ideig marad a nap, de aztán lesüllyedünk a felhők alá. Sártenger. A falu nem változott, sűrű ködben úszik. Vacsora asztalnál, jól esik. Feltűnően meleg van idelent 2900-on…
csapatunk
tipikus porter arc
nem tipikus porter
viszlat Pandim
Kisüt a nap Tsokán, világszám!! Végre vannak színek, csodás falu ez. Nem tart sokáig, újra köd.
Elindulunk gyorsan le, leszámolni valónk van az irodával. Táj visszafele változik, nap süt, meleg van. Az irodába berontva, hüledezés, majd jönnek a kamu szövegek, lesérült a jakmen, meg hasonlók. Kemények vagyunk így jön vissza egy jó adag pénz. Be is ruházunk pizzára és sörre, ej de jól esik. Már csak fürödni kéne egy jót, a szálláson kapunk is pár vödör melegvizet.
ki lakik ott?
Tsoka vegre napban uszik!
megcsinaltuk, olle
No comments:
Post a Comment