lassanhazadöcögök: --- Kathmandu ---

A sikkimi hegyek után visszatérni a sík területre nem leányálom. Duda, kosz, nyüzsgés. Szerencsére csak átutazóban vagyunk ismét erre. Darjeelingben azt állították, hogy a nepáli határ zárva lesz sztrájk miatt, mi azért megpróbáltuk és semmi gond nem volt vele. A keleti határtól egyenesen Kathmandu-ba mentünk, nem pont így terveztük, de jelentősebben egyszerűbb így, és kevesebb időnk is van az országra mint azt eredetileg terveztük.

Nepál. Pár szóban. Ugye a két világ India és Kína között fekszik, ezt jól ki is használta a történelem folyamán, a különböző kereskedelmi útvonalak fennhatósága alatt tartásával. Buddha is itt született, és bár híres buddhista helyek találhatóak az országban, mégis csupán 15% a buddhista nézeteket valló egyének aránya. Hindu ország ez, bár a kasztrendszer sosem volt olyan bizarr, mint Indiában. Egészen a 18. századig nem is létezett Nepál, több királyság versengett egymással évszázadokig (ennek is köszönhetőek a csodálatos városok – a 3 főváros), míg végül egy negyedik királyság (a gorkhák) nem egyesítette az egész kócerájt, megalapítva ez egységes Nepált. Ezután majdnem 150 évig, a világtól teljesen elzárkózva ünnepelte ezt az egységet. Senki seki-sebe, max a sókaravánok Tibetből. Említendő esemény még a királyi család teljes lemészárlása egy békésen kezdődő családi vacsorán 2001-ben. Ez tán legyengítette kicsit a Royal Family-t, nem meglepő, hogy nemsokkal ezután már a Maoisták uralták a vidék nagyrészét. Ez sajnos nem egy vidám dolog, sok civil odalett a királyi katonaság és a maoisták kereszttüzében. Mára ismét új fejezetet ír a nepáli történelem, a Maoisták hatalmon vannak, méghozzá törvényes választások után. Ez jó a túristáknak, így a turizmusnak is, pár egyéni véleményt meghallgatva jó a szegényeknek is – ami itt nem kis tömegeket jelent - nem jó viszont a tibeti menekülteknek, akik félnek, hogy a kormány az erősödő kínai barátság nyomására börtönbe zárathatja, vagy visszaküldheti őket Tibetbe.

Ennyi művelődés után térjünk vissza a valóságba. Délutáni indulás Kathmanduba. Sztrájk az utakon, áll az autóbuszunk. Már békésen haladunk mikor nagy csörömpölést hallunk hátulról, mindenki lebukik, mi is. Valaki bedobta a hátsó ablakot. Azt mondják sztrájkolók. Nemsoká már mindenki nevetgél, bennünk tovább marad a rossz érzés, jó lenne ezen a keleti szakaszon átsiklani már. Mellesleg a busz is szellősebb így a kelleténél, szétfagyunk éjszaka.

welcome to Nepal

tipikus faablakok

itt lakik a az elo istenseg, Kumari, egy kislany. de o nem az.

igy mennek a cuccok

edessegek itt is ugyanazok

Végre Kathmandu. Elsőre koszos, de nagyon. Vagyis inkább poros, ami nem ugyanaz. Pár óra után már fekete darabokat lehet bányászni az orrból. Nagy céljaink nem voltak itt, vannak jó részek, de minden megtalálható a városon kívül is, inkább azokat preferáltuk. Cuccok tekintetében verhetetlen viszont, Nusinak kánaán, előre féltem magam és a pénzünk. Túraboltok tömkelege, meglepően jó cuccokkal – nem eredetiek persze-. 100 ozorára elég goáscucc és mindenmás. A túristagettó szélén laktunk, itt tényleg elég éles a határ. Egyik utcában még az előbb említett boltok tömkelege, éttermek, pizzázók, egy utcával kijjebb meg már az igazi Nepál, fűszerárusokkal, mogyoróval és olcsó kajáldákkal.

Az óváros kifejezetten jó, főleg este, mikor narancsszínben világít minden lámpa, ha persze éppen világít. Ugyanis itt is mindennaposak a több órás áramszünetek, amik mint kiderült teljes mértékben be vannak itt tervezve, van egy órarend, és így mindenki tudja mikor jön majd vissza a fény.

zsufolt neha

teaegyseg

magegyseg

vajgyertya az utca kozepen

közújság

ez vicc sajnos

koszfolyam

A két legnagyobb sztúpához azért elzarándokoltunk. A Swayambhunath-hoz, ami egy hegy tetején fekszik, és jól néz ki meg minden, de nekem nem jött át a hangulata. A msik hatalmas stupa a Boudhnath. Ez nem fekszik ugyan hegyen, de van egy külön tere, és szép Newar-i házak ölelik körül. Ez egy tibeti zarándokhely és szállingóznak is mindenhonnan a tibeti népek pörgetni az imamalmot. El lehet őket nézni órákig, elegánsan szegények, és tisztaszívből mosolyognak.

Kajaügyben nem sok változás történt. A megnevezésekben van némi különbség, thali helyett itt már Dal Bhat-ot kell kérni, rizs, lencseleves és valami zöldség még mellé, addig töltik után a tányérod, míg bírod. Igazán jó szokás. Egy nagy különbség, hogy a Curd-ot, azaz a kefírt mindenhol már eleve édesen árulják, esélyed sincs a simára. Ez igazán rossz szokás.

Innen Kathmandu-tól elnézünk egy kicsit keletre, majd csakhogy teljes legyen a kép nyugatra is.