Wednesday, October 13, 2010

--- Kis falvak nyomában ---

Új közlekedési formával bővült a tárunk, nevezetesen a Sawngthaew –val. Kimondani máig nehezen megy és bevallom nem is szívesen mennék többet vele hosszabb útra. Szóval 4 óráig fél seggen ülve, hátrafelé kilógó lábbal (mégis néha el-el bóbiskolva) érkeztünk meg egy észak laoszi porfészekbe, ahonnan gyorsan a karszthegységek közt csordogáló folyón felhajóztunk Muong Ngoy-ba. Ez az egyetlen formája az oda történő utazásnak, ugyanis nincs arra semmiféle út. Így nincs ott se kocsi, se motor, áram is csak 6-tól 9-ig. Csak a poros főutca, végén az örökké felhőt viselő heggyel.

Sawngthaew
nusi docog


fo utca, a kod elszallta utan

 bivaly laap

Ez a környék központja, ide járnak a szomszédos faluból 10 naponta piacra portékát cserélni, ide ingázik sok-sok gyerek napi akár két órát oda, két órát vissza (gyalog persze), és itt van messzetávol az egyetlen buddhista templom a környéken. Persze ez nem sok mindenkit érint errefele, mert itt ugye már a szellemvilágban és egyéb törzsi vallásokban, szertartásokban élik ki magukat az emberek. Akik a Khamu és Mhong törzsekből valók, jegyzem meg csak a tisztesség kedvéért.
Szóval itt töltöttünk öt napot, és egyik nagy kedvencünké lett a környék ez alatt.
Minden reggel arra keltünk, hogy a hegyek ködben vannak, de a nap már kezd áthatolni, hogy aztán lassan teljesen leszárítsa róluk.
Az egész helynek van egy földöntúli hangulat, hogy nyugodtan végiggyalogolhatsz mezítláb az utcán a finom porba anélkül, hogy figyelned kéne jön e valami erősebb jármű, hogy délben kísértetfalu, de sötétedés előtt mindenki aki él és mozog kigyűlik a ház elé élni, és azzal, hogy akármerre nézel a meredek karszthegyek néznek vissza rád, s nap ahelyett hogy naplementekor eltűnne a hegyek közt még bírja egy óráig és inkább két meredek hegy közti völgy legalján tűnik csak el.

mindenfele igy halasznak a gyerekek






bambuszleves-kicsit unalmas izek

mindenki a pályán a falubol



A környéken van még több falu járásnyi távolságra, körülszimatolgattuk a dolgot és elindultunk egy kétnapos túrára, úgy tervezve, hogy majd ottalszunk egy faluban ha lehet.
Cuccokat a szálláson hagytuk és minimál cuccal elindultunk. Első faluig patakmentén, majd rizsföld közepén jutottunk. Egy gyömbértea után továbbálltunk. Erre a táj már megváltozott, patakok, mezők, erdős részek. Az ösvény és a patak összegabalyodva, folyamatosan át kell haladni rajta, ami üdítő. Egyik ilyen patakban fürdésünkkor megkaptuk az iskolából hazagyalogló nebulókat. Néztek és kuncogtak mit csinál ez a két fehér tag az ő útjukon. Következő faluban ebédeltünk egy hatalmas adag páfrányt rizzsel, ittam egy meleg sört és szundítottunk egyet. Innen szigorú hegymenet, és pont naplementére megérkeztünk. Ebben a faluban már laosziul sem nagyon tudnak. Két német is van itt, de ők vezetővel, amit végülis mi is használtunk tolmácsként. Ez a falu pont a hegy tetején fekszik, hihetetlen kilátással. Körbe van véve kerítéssel, kint az jószágok, bent az emberek. Áramot a közeli vízesésből nyerik, napi 3-4 óra itt is jut. Van egy TV, ott nézi az egész falu a szappanoperát esténként, megható látvány. Mindent megcsinálnak maguknak. Sötétedés előtt szállingóznak sokan vissza a faluba, a férfiak a hosszúcsövű puskájukkal, a nők meg különféle növényeket cipelve. Exportra (úgyértem, hogy a faluból ki) főként malacokat hízlalnak és viszik le a 10 naponta esedékes vásárra. Egy jól megtermett malacért akár 400.000kip-et, azaz kb 20.000ft-ot is kaphatnak.
Reggel a nap lentről süt a falura, a felhők alól. Ilyenkor a legaktívabb mindenki. Hatalmas hangzavar. Sürög forog a nép, észre sem veszik, hogy ottvagyunk. Mikor egy kicsit lenyugodtak kaptunk egy olyan reggelit, hogy egy Everest expedícióra is elég lenne és elindultunk egy másik úton vissza.


egy kis kepanyag


haladunk befele a hegyek fele

utunkat szelo patakban, pont utolertek az iskolasok

rizsszáritás

kellemes piheno, sor 30 fokos

falu a hegyteton



malac, az egyik fo arucikk


jon a nap, alulrol



etetes 


kiados reggeli-tojas, teszta, tejberizs

arnold



patakban megy az ut sokaig





csonakkal vissza


a terkepem-pirossal a nepcsoport

A falunkból még eljárkáltunk erre-arra. Találtunk hatalmas Grapefruit-ot termő fákat. Le is szüreteltük, és még 1500 km-re délebbre is eljutott egy példány, addig cipeltem az utolsót.
Egy kis patakon, lecsónakáztunk egy traktorgumibelsővel, ami különben Laosz egyik leghíresebb turistahelyén tömegsport, de itt teljesen egyedül és békeségben csoroghattunk lefele.

a muong ngoy-i hires tripla szivarvany

utcalatkep utoljara, nem lehet raunni



No comments:

Post a Comment