Sokaktól hallottuk, hogy Indiát bizony nem lehet megúszni valamiféle kór összeszedése nélkül, és ezek közül persze a gyomorbántalmak vezetik a toplistát. Noshát hiába ettünk már azelőtt ilyenebbnél olyanabb helyeken, hiába tréningeztettük gyomrunk majd’ fél évig, itt minket is utolért a végzet. A dolog még Varanasiban kezdődött, mindketten besétáltunk a csapdába, és egész hazáig hurcoltuk az eredményt.
Eredetileg úgy terveztük, hogy Varanasi után még egy napra benézünk Mathurába, ami Khrisna szülőhelye, ám az egész éjszakás vonaton való hánykolódás után úgy döntöttünk, irány rögtön Delhi, ahonnan három nap múlva indult a gépünk HAZA. Erőnktől fosztottan cipeltük a zsákot, ám szerencsére Delhiben a „túristagettó” a pályaudvar mellett terül el, szóval nem kellett sokáig vonszolódni. A szobaválasztásnál most először szempont volt, hogy legyen TV, mert állapotunkból adódóan az utolsó napokat bezárva kellett töltenünk főtt krumplik és feketeteák társaságában. A „szobaszervízt” ellátó fószer láthatóan jól mulatott hervadozó állapotunkon, kuncogva vette fel az igen „változatos” rendelést, ami az alapján variálódott, hogy épp pirítóst vagy krumplit kértünk a tea mellé. Néha felbátorodtunk és kidugtuk az orrunkat az utcára, bevásároltunk még pár elmaradhatatlan kelléket. Ez a tevékenységünk ritkán tartott tovább egy óránál, szóval nem sokat láttunk a városból, bár állítólag nem vesztettünk semmit. A maradék időben a bezárt szobában próbáltunk túlélni. Ez afféle átmenet volt a két világ között, lehet ki sem bírtam volna, ha rögvest hazacsöppenek.
Tulajdonképpen ha már így is úgy is „meg kellett betegednünk”, nem bánom, hogy így a végén történt, elmulaszthattunk volna sokkal csodásabb dolgokat is. Najó, egy valamit azért sajnálok, hogy nem ehettem még egy igazit búcsúzóul…
megyünk a vonaton, irány a balaton
koszt-kvártély
izgi utolsó napok
aranyvasárnap
utsó pálmafák
télbe be - moszkva
nem javul az állapotunk...
hótorlaszok európaszerte
Mindenkinek kösz!!!
No comments:
Post a Comment