--- Bandi és Buddha ---

A „Kathmandutól  keletre” című túránkról visszatérve a fővárosba, másnap reggel indultunk is a „Kathmandutól nyugatra” című, nepáli utazásunkat lezáró fejezethez. Majdnem teljes programváltozás az utolsó pillanatban, ugyanis még egy kisebb túrára akartunk menni az Annapurna hegységben, de az eleve drága engedélyt nemrég megduplázták, így nekünk egyáltalán nem érte volna meg az a 4-5 nap. Nem is baj, hogy így alakult, legalább kicsit más dolgokat látunk Nepálból ezen a felén is, mint mások (ez az Annapurna környéki túrázás az egyik legnagyobb tömegeket vonzó tevékenység).  Egy békés hegyi környéket szemeltünk ki félúton Pokhara és Kathmandu közözött, Bandipur kis településével a központban. Azt hittük ez egy falu, semmi túristára utaló nyommal, de meglepődve tapasztaltuk, hogy egy falu méretű város (a házak egyáltalán nem falura jellemzőek), helyzetéhez képest meglepően sok szállással és a főutcán drágább kajáldákkal.

Mindenesetre megint egy gyöngyszemre bukkantunk, zsákutca ez, innen tovább csak gyalogolni érdemes, így a környék tökéletesen csendes. Hasonló mint a nagy autómentes város Bhaktapur, csak sokkal kisebb, de az építészet ugyanaz a Newari stílus, és nincs az a városi pörgés. Nem tudom pontosan, de úgy 1500 méteren lehet, egy nyergen, egyik oldalra a Himalája több hegyvonulata, másik oldalra pedig barátságos rizsföldes, vidéki dombocskák terülnek el. Reggeli ébresztőnek fel lehet szaladni egy fél órányira se lévő csúcsra, ha nem lenne elég a faluból a kilátás. Itt a környéken lazultunk, nem vittünk semmit túlzásba. Idő tökéletes napközben, remek mezők hívogatnak fetrengésre a határban.

főutca

tipikus ívek

mindig idesüt a nap

főutca fentről

hívogató rétek, hívogatóbb háttérrel

Egyik nap mentünk csak nagyobb túrára. Hosszú gerinc alatt vezetett az utunk, míg egy kis faluban találtuk magunkat. Agyagházikók, kukoricarakások, kék ég és az elmaradhatatlan hegyek a háttérben. Itt angolul már nem tudnak, de azért leültettek egy ház elé és eldumáltunk pár nénivel meg a helyi fiatalokkal. Hazafele a völgyben mentünk, itt majdnem folyamatosan vannak elszórva házak. Rizsnek már vége, igazi későnyári színek vannak.

december 6, Mikulás sehol, csak a virágja

irigylésreméltó kilátás

helyi góré

mézeskalácsházak

bokoremberek

rizsboglya

Azért Pokharába is elnéztünk, híres neves hely, van szép tó meg a hegyek igen közel. Maga a város az semmi, csak boltok és boltok. Innen indul és ide érkezik vissza minden túrázó, aki az Annapurna kör bármely szakaszát járja.

830 méteren fekszik, ami nekünk azt jelentette, hogy több mint egy hónap után most aludtunk először 1000 méter alatt, továbbá most volt először meleg vizes zuhanyunk…ami kicsit időbeli csúszás sajnos, de azért jól esett.

A város tényleg nem nagy szám, de azért a tópart vonzza az embert.

Végre megint bicóra ülünk, a helyi klasszikusra Hero-Hondára, és bár orrba szájba leereszt, azért élvezzük a két kereket még mindig.

Egy szemközti hegy tetején van egy világbéke-pagoda, oda gyaloglunk fel egyik délután. Japánok építették, sőt a világ számos pontján áll még hasonló. Hangulat tényleg elég békés így a délutáni fényben, rálátni a tóra, városra, hegyekre.

Egyik hajnalban még megnézzük a hegyeket közelebbről, felmegyünk az 1600 méteren lévő Sarangkot-i kilátóhelyre. Még a napsugarak előtt sikerül felérnünk,  köszönhetően egy bácsikának aki hajnali 5 fele, még a hegy eleje tájékán elvezetett minket a helyes útra. Szép ez a Sarangkot, de a sikkimi hegyek közelsége nem visz semmit, ráadásul itt tömeg van (nem hiszem hogy sokan jöttek gyalog rajtunk kívül), és belépőt!! kell fizetni a csúcsért.

Utolsó biciklis napunkon a tóba tartó folyót és az általa feltöltött sík vidéket szemléltük meg.

A rizsaratás az utolsó fázisban jár, ennyit leszögezhetünk.

nepali hero

Mélyen tisztelt Halfarok (6997m), alatta a dombon Sarangkot falva

Világ...

...Békét!

Everest...

...versus Nepal Ice

Pokhara tava

(a pokhara szó jelentése egyébként tó)

reggeli Halfarok

bámulom

Annapurna hegység

ollé!

aratás

komppal át

ez a szállás benne lesz a top 5ben

Pokharától délre vesszük az irányt, vissza Indiába, de előtte még megállunk egy határ menti városban, Lumbiniben, ugyanis itt született Buddha őnagysága.

Sajnos túl sok szépet nem tudok mesélni. Egy egész nagy terület van körbevéve, jó poros, koszos. Ennek a közepén fekszik a szent kert ahol egy fába kapaszkodva Maya Devi megszülte a kis Buddhát, aki rögtön lépett párat és a lábnyomaiban lótuszok nőttek. Hát ezekből a lótuszokból nem sok van mára, a szent tó is csak egy betonmedence, sehol nincs az általunk megismert kolostorok békés és meghitt hangulata. Egyedül talán a fák alatt megvilágosodást kereső meditálók illenek bele a tájba. A területen szerteszét szaporodnak a sztúpák és kolostorok, amit a világ minden tájáról érkező, egymást túlszárnyalni próbáló, buddhista felekezetek építenek. És az persze alap, hogy itt is van egy japán világbéke pagoda…Om mani padme hum! Mostmár.

szent betonteknő, mögötte a templom, mely a születés pontos helyét jelöli

omen